Mia

- Nem tudom Stefi, talán mert kalandra vágytam. Mi a fene... - Néztem és hallgattam volna barátnőmre, de nem tud beszélni Cia... mérgelődtem mikor a kelések jöttek ki. Elég haragos voltam ahhoz, hogy farkast öltsek és egy mozdulattal át is változtam egy szép aranybarna nagytermetű farkassá, és néztem a farkas szememmel Ciára, és morogtam. Nem tudom miért csináltam ezt, de talán így kevésbé fog tovább kínozni. Nem törődtem a lánnyal, megfogtam magam ellőktem, nagy erővel és elfutottam a sellőtóhoz. Mostanában oda járok gondolkodni csak azért  hogy ne beszéljek senkivel. Mióta a született gyermekeimet is elvesztettem, eléggé lelombozodtam és talán Jason egy utánpótlás és az a baj beleszerettem. Nem fogok, átkokat szórni mardekáros módra, az nem az én kenyerem.  Visszaváltoztam, majd visszaindultam egy sóhajjal a többiekhez. Na jó. Megálltam az egyik fa mögött figyeltem, a két lányt, majd fogtam magam és kimondtam suttogva a varázsigét:
- Faber Labrum! - Ennek hatására egy láthatlan kar jelent meg éreztem is de ők nem látják. Elraktam a pálcát, maíjd néztem a két lányra.
- Szerintem, eleget veszekedtünk nem? Te Cia szüntesd meg légyszíves a varázsigéket. Kérlek. - Gügyőgtem kedvesen barátnőmnek, majd Stefaninak csináltam egy Finitét, és közben Cia farmerjának a cipzárját, meg a gombjával szarakodtam és hopsz leesett. Úgy tettem mintha semmi sem történt volna, kicsit kuncogni kezdtem.

- Te.. nem akarlak megbántani, de anyukád rossz helyen vásárolta a farmeredet, sezrencse hogy nem SVK-n eset le... - Mondtam Ciának, nevetve.

Patricia

Megnézem mi ez a rendbontás a fenyvesek között, majd szépen visszamegyek a klubhelyiségbe és akik csak egy nyikkanással is zavarna merik majd a napomat, mindet bezárom egy wc-be. Nem is én. Majd szerzek valakit, aki megcsinálja helyettem. Hiszen, mint azt már megmondták én úgysem végzek piszkos munkát. Ma pedig kedvem sincs hozzá, így nem okozhatok senkinek sem csalódást. Szóval sietek, de ez a két esztelen tyúk nem. Miért érnek ezek ennyire rá? Lábaim egyszer csak táncba kezdtek és szinte már önálló életet éltek. 

- Melyik idióta nyomorék csinálta ezt? - sipítoztam és próbáltam erőtvenni magamon, hogy abbamaradjon ez az idétlen cirkusz, melynek főszereplője én vagyok. Mikor végre megszűnt az átok hatása, gyilkos pillantásokat löveltem a két lány felé.

- Egyszer még ezért megöllek titeket. Nem is egyszer. Majd most. Az iskola területén kívül vagyunk. Itt egyenjogúak vagyunk, itt már nektek sem kell a tanárok seggét kerekre nyalni - jegyeztem meg undorodva, majd vékony ujjaim között forgatni kezdtem a pálcát és azon gondolkoztam, melyikük milyen átkot érdemel. Stefani mondatára azonban megsemmisülve meredtem magam elé. Én szeretek ilyen lenni. Soha nem fogok megváltozni. Itt az ideje meggyőznöm magam, hogy Deniel nem azért ment el, mert megunt.

- Kössz - jegyeztem meg gúnyosan, majd lemaradtam tőlük és lassan haladtam mögöttük, hogy beszélgetésüket még hallhassam. Túl kellene tennem magam ezen. De előtte még mind a ketten megbűnhődnek. A szavakat csak suttogtam, meg ne hallják:

- Densaugeo! Confundo! - küldtem Stefani felé a fognövesztő és zagyváló átkot, majd pálcámmal Worren felé pöccintettem és a lány arcán undorító kelések nőttek, majd hogy ne járjon annyit a szája nyelvét az ajkához ragaasztottam. 

- Nagyon jó. Az egyik nem tud beszélni, a másik meg két ember helyett is tökéletesen elég hülyeséget tud elpofázni. Szóval, csak, hogy tudjátok, pálcákat lehet eldobni, ugyanis minden bűbáj, kivéve a Finite, rajtatok fog érvényesülni - mondtam angyalian mosolyogva és tovább indultam.

- Szívás gyerekek...

Stefani

- Igazad van. 10pont a Mardekártól mert felkeltél. - Húztam gonosz mosolyra ajkaim. Pedig ma egészen kedves vagyok. Nagyon látszik rajta ,hogy minden pillanatban azt várja mikor átkozom meg. Hát nem most fogom, inkább mikor nem számít rá. Rögtönzök majd egy kicsit. De most unalmas lenne. Minek úgyis számít rá.
- Nem csak azt hiszem, hanem én is vagyok. És nyugodtan kitehetlek. Igaz Mia? - Még mindig nem vettem le ajkamról a rosszat sejtető mosolyom ,kék szemeimet pedig Cia szürke szemeibe fúrtam.
- Te olyan vicces vagy. Mindjárt megszakadok a nevetéstől. - Húztam lefelé számat. - Tudod én nem te vagyok, hogy bárkit is elüldözzek, mint például Dent, hanem aki vonza az embereket. Tudod ez pont az ellentéte. - Tettem egy hirtelen mozdulatot ,mintha pálcáért nyúlnék, hát persze ,hogy nem kellett csalódnom.

- Brávó! Brávó! - Szakadtam a nevetéstől ,miközben Ciának tapsoltam. Szerintem egyszerűen borzalmas táncos. Mi van? Mia megcsalta Mattet? Hah.
- Ügyes vagy. Habár nem. Matt egész jó fej. Miért csaltad meg? Pedig még Brendon is imádja. Na nembaj lesz egy meleg párunk. - Nem gondoltam volna ,hogy pont Mia csalja meg a barátját. Ez azért sokkolt.

- Te Goldwin ne oszd már a nemlétező eszedet. Inkább menjünk az erdőben. - Indultam el ,magam mögött hagyva a két másik lányt...

Mia

- Mióta? Mióta Cica? Azóta hogy nem a Roxfortban tanultam ezt meg és elszoktam Járni Jasonhöz, hogy segítsen. Apropó jut eszembe, közölte hogy meghívhatlak titeket egy bál félére,  farkas bál lesz... ti lesztek a főfogás... - Mondtam nevetve, majd elővettem a pálcám na most van véged Anastacia... Egy mozdulattal  megfogtam és táncoltató bűbájt adtam a lánynnak. Jó mi? Még elnézném, hogy a koreográfiát, csinálja.

- Egyébként, jó táncos lennél, hogyha nem gyorsulnának a lábaid be. Imádom ezt csinálni. - Súgtam oda barátnőmnek, Stefinek majd míg táncol, gondolkozom mit csináljak. Nem biztos, hogy jó ötlet elmondani... Egy próbát megér. - Megcsaltam Mattet.Jasonnel.. A vérfarkasos cucc csak egy kitaláció, volt hogy Mattett lerázzam. egy jó ideje együtt vagyok vele... - Fejeztem be a mondatot, majd leállítottam a táncoslábú miss babát. - Untam a trappolásodat. Figyelj, elmondom neked is. A vérfarkasos cucc hazugság volt. Egy ideje, együtt vagyok Jasonnel, és fülig beleszerettem. Matthiast akartam lerázni vele. Na mindegy, menjünk már a rengetegbe, hideg van és a fagy meg az erős szél előtt vissza akarok érni. - Mondtam ingerülten a lányoknak.

Patricia

Szemforgatva hallgattam, ahogy a két fontoskodó tyúkeszű liba levonogat pontokat a házamtól. Majd visszaszerezzük. Mi nekem ötven pont? Megemlíteni ugysem meri senki, vagy a szememrehányni, hiszen félnek, hogy még az utolsó hajszálat is leátkozom a formátlan, mutáns fejükről. 

- Worren - küldtem felé egy angyali báj vigyort, de pálcámat úgy kellett combomhoz szorítanom, mert félő volt, hogy valamelyik pillanatban lenyomom pálcámat a Hugrabugros száján. - Alig várom. Tudod mi a baj, csótánykám? Hogy nem tudod még használni sem a tiltott átkokat - kacsintottam rá a lányra, majd pálcámat nadrágom farzsebébe bujtattam. Túl messzire nem tettem volna, hiszen Stefaniban soha nem fogok megbízni. Ki tudja melyik pillanatban fog megátkozni. Tőle jobban tartok, mint Worren üres és idétlen fenyegetéseitől. 

- Még valaki szeretne pontot levonni? Esetleg azért, mert ma elfelejtettem kisminkelni magam, vagy mert a hajam egyenes? Esetleg, mert nem a fekete övem van rajtam? Még valami csodás baromság, amivel megszépítitek a napomat? - kérdeztem irónikusan és figyeltem, ahogy az erődőről beszélgetnek és a Tekergőkről.

- Worren, akkor miért kell itt rontanod a levegőt? Rég nem érdekel, hogy hány vámpírt zabálsz meg reggelire. Szólj, ha végre bizonyítékot is feltudsz mutatni. Nem tudom egy diák és egy vérfarkas mióta eszi meg a vámpírokat. Ezt szétkürtölöm az iskolában és közröhej tárgya leszel - köptem megvetően a hugrabugrosnak, majd griffendéles barátnőmhöz fordultam. 

- Stefani, mielőtt azt hinnéd, hogy te vagy itt az adjon isten, el kell, hogy keserítselek. Nincs jogod kitenni - arcomra nyugalmat erőltettem. 

- Félni - forgattam meg szemeimet. Nem félek a nyulaktól, amiket szétszórtak a Rengetegben. És, hogy miért kell félni tőlük? Mert rózsaszín masnit kötöttek a nyakukba. Rémálmomba se jöjjenek elő, főleg ne, ahogy Stefani meg Worren sétáltatják őket. Stefanit három percen belül megfojtom, ha nem képes eldugaszolni a hatalmas pofikáját. 

- Figyelj, szólj már ennek a D betűs pasidnak, hogy neveljen meg. Vagy majd én megmondom neki, hogy szedjen rándba. Ha még nem üldözted el magad mellől. Na, induljun kel, mert látni akarom azokat a rettentően ijesztő szörnyeket- suttogtam a két lánynak rémisztő hangon, ahogy közöttük előre furakodtam. 

Stefani

Steff

- De igen, hátat fordítok. - Most átkozom halálra. Képes az udvar közepén jelenetet rendezni? hatodikosok vagyunk a Mrlinbe már. - Most azonnal tegyél le. - Rántottam volna én elő a pálcám ,de kiesett a taláromból. Még ,hogy én nem köszönök neki? Az csak egyszer történt meg. De ő azóta hozzám sem szól. Komolyan az a baja ,hogy másokkal barátkozok? Hát igen őt mások nem viselik el. Ennyit erről.
- Rendben majd én választok új tekergőket, akiknek nem savanyodik meg a töklé a szájukba. - Kiabáltam utána ,miután leejtett a földre. Komolyan megátkozom.

- Hoppá, tényleg... 20 pont a Mardekártól ezért a kis afférért. - Léptem oda hozzájuk. Hehe. Idén is a Grifinek kell nyerni ,épp ahogyan tavaly is. - Szégyent hozol Malazárra. - Vetettem oda Ciának. - Én nem félek. - Na jó talán egy kicsit ,de azt sem tudom mitől kéne.
- Képzeld van új pasim. David a neve ,ja nem is... Dominic. - Hoppá, hát ez jól jött ki ,na nem baj. - Na szóval akkor neked nincs bajod? Miss pálcikalábnak pedig feltűnési viszketegsége van. - Beszéltem Miával mintha Cia ott sem lenne...

Mia

- Ne azt,  a másikat... - Álmodtam, és fél fülel Patricia kiabálására lettem figyelmes. Mostanában túlhajszolom magam és kellene erőt gyűjtenem. Túl sok vámpírt végeztem ki, ez már a hobbimmá vált.
- Héé. csajok köszi, miért ne hasonlítana hozzám? Talán mert keveset vagyok az iskolában. Nos ha igazán kíváncsiak vagytok mit is csinálok minden délután és egész éjszaka elmondom nektek. De tedd le Stefanit, mert én fogom rád küldeni a tiltott átkot. - Sziszegtem a barátnőm arcába. - Két napja újszülött vámpírokat végeztem ki és a vérük egyszerüen isteni volt. És nem tudok leállni a gyilkolászással. - Mondtam idegesen forgó szemekkel Stefaninak, meg Ciának. Nincs kedvem lelkizni erre meg nekem jön?
- Kicsim, Oda figyelnék, de sajnálatos módon te vagy a vak. Nem én. Még egy rossz szó és a barátnőmtől is levonok pontot a Prefektusi hatalmamnál fogva. - Mutattam a jelvényre, remélem elfelejti hogyha én szolgálatban vagyok akkor tisztelettel beszéljen velem. Istenem, szemtelen kölykök.

- Menjünk ki a rengetegbe, állítólag valalmi új lényt hoztak be Legendás lényekre de senki nem nézheti meg. Egyszer a Prefike is megszegheti a szabályt, főleg hogy van rá engedélye, hogy etesse az "ismeretlen" lényt. - Vigyorogtam a lányokra, majd előkaptam a pálcámat, és nem tudom ki lesz benne. - Nos? Féltek? - Kérdeztem tőlük...

- Hja, és Stefani nekem ha bajom lenne tudod, hogy elmondanám de ha éppen tudni akarod, majd elmondok még valamit. De nem most. - Elindultam, az udvar felé, az ajtónál, vagy kapunál megálltam és biccentettem, hogy most jönnek e.

Patricia

Arcomon a jól megszokott érzelemmentes álarcommal szeltem át a hatalmas iskolát. Félre értés ne essék. Mások azért rohangálnak a folyosókon, mint a vadbarmok, mert keresnek valakit. Hát én nem futkározok senki után. Főleg nem azok után, akik meg sem érdemlik. Ideges voltam. Punnyadt napjaimon az ilyen embereket szoktam kilométerhiányosnak titulálni és mikor kéznél van egy-egy rakéta, még a bokájukra is ragasztom egy egyszerű bűbájjal. De aki engem szólna meg, biztos, hogy akkor nyitotta ki a száját utoljára. Ennyit erről. 

- Most mit akarsz? - förmedtem rá Stefanira a kelleténél indulatosabban. - Mi bajom van? Érdekel? Te - üvöltöttem a lány képébe, aki már indult is vissza a társaságához. - Na idefigyelj, ameddig én beszélek hozzád, nem fordíthatsz hátat nekem - hisztiztem miközben előkaptam pálcámat és Stefani hamarosan fejjel-lefelé lógott előttem az udvar közepén. 

- Amikor csak szembejössz a folyosón, kikerülsz. Ha reggelikor köszönök, te csak elfordulsz. Ha odamennék hozzád, lelépsz másokkal. Mondjuk Griffendélesekkel. Hát boccs, ha én nem mutatkozok mindenféle griffendéles agyatlan sörényes barommal. Veled kivételt tettem, de Te nem vagy kíváncsi rám. Ennyit erről. Ne hasonlíts Worrenhez. Azt se tudom mi van vele. De menjél szerezz Tekergőket, akikkel mostanában mindent megbeszélsz - köptem gúnyosan, majd végetvetettem a varázslatnak és befelé indultam.

- Worren nyisd már ki a szemed - kiabáltam rá a lányra, akinek nagy erővel nekiütköztem. 

Stefani

Éppen pár évfolyamtársammal beszélgettem az udvaron, jó a fele, na jó mindegyik fiú ,de mi azzal a baj? Na szóval épp velük beszélgettem és tényleg nem volt semmi komoly ,amikor Ciát pillantottam meg. Ideje lenne most már elkapni. Na nem ,mintha annyira ragaszkodnék hozzá. De mégiscsak tekergő. Na jó azért ragaszkodok.
- Na jó ,akkor most szépen elmondod mi bajotok van velem. Miért kerültök Miával mióta ideértünk. Nehogy azt mond ,hogy nem teszitek ,mert megőrülök. - Léptem oda Cia elé akinek már megint valami baja van. Mióta az iskolában vagyunk szinte nem is láttam őket és ha beszéltem is velük ,akkor is ridegek voltak ,mint a jégcsap. A táborba még semmi bajuk sem volt. Mit is csináltam ott? Hú de rossz a memóriám ,de most tényleg.
- Hé, hozzád beszélek. A táborban csináltam valamit? Jó tudod mit? Nem is érdekel. Ha arra se vagytok képesek ,hogy elmondjátok akkor ennyi. Nem kötelező nekünk beszélgetnünk. - Vetettem oda neki egy grimasszal és inkább otthagytam és visszaléptem a többiekhez.

Stefani

Steff

- Nem érdekel a hisztitek, szerintem pompásan van az elrendezés és nem tűrök ellen véleményt. Mellesleg hisztizhettek ,már a Professzoroknál van a beosztás. - Fordultam sarkon dacosan és otthagytam őket, de előtte még bőröndjeim lekicsinyítettem és bőrkabátom zsebének mélyére süllyesztettem a csomagok halmát.

Nem hiszem már el ,hogy Miának is mindig el kell tűnnie ,ez a hülye Matt meg soha nem tud semmit. Mindig minden munka rám marad. Jól van akkor. Még leadom az "Önkéntesen listáját" Amin csak két olyan név szerepel akik soha, de soha nem jelentkeznének hasonló feladatra. "Patricia A. Goldwin és Reina Anderson". Ideje lesz megtudniuk ki is a jobb.

- Igen segíthetsz. - Nyomtam Cia kezébe a lapocskát amin ismét a beosztás díszelgett. - Nyugi ez is csak másolat. - Nyögtem oda és már láttam is ki közeledik felém.
- Hol van a nővéren ,mert én isten bizony megfojtom. - Szorítottam össze apró ökleim, de nem éppen olyan választ kaptam amit akartam.

- Jake felfogtad ,hogy nem érdekel? Ne szólj semmit azt hittem már felfogtad ,hogy végeztünk. - Nyögtem monológom amit már több ezerszer motyogtam a mai nap folyamán is.
- megérteném, de a szemeid pont az ellenkezőjét tükrözik. - ezt nem hiszem el ,miért kell ilyen cukinak lennie?
- Idióta. - Űtöttem mellkasára szemeimet pedig eltakartam előle. Túlságosan ismert és látta mit érzek. Igaza volt, habár ezt nem fogom bevallani de teljes mértékben igazat beszélt. Mia?? - Bocs.. - Hagytam ott mielőtt meg szólhatott volna. Majd gyorsított tempóval közeledtem a lányok felé ,majd szépen megtorpantam és csak néztem Miára mintha csodát látnék. Én a nagy hülye.

- Nem, Cia szépen megold mindent úgy is szeret mindenbe beleugatni. - űürtem el egyik göndörödő hajtincsemet arcomból. - Brendon elmondta mi történt. Izé én sajnálom. De elhiheted így a legjobb. - vetettem Mia felé ridegen és erélyesen..

Mia

- Cia bocsánat, a kifejezést elfelejtetted lehagyni: "Miss Worren... " mivel Ifi vezető. És nem megy senki ahova szeretne. Mindenki oda megy ahova beosztottuk és punktum! A Professzoroknak már továbbítottuk a papírokat és le van tudva és ne feledd nekem külön van kérve szoba... Ha bár nem tudom hány hetem van még. Szóval jó lenne ha befognád a szádat és a csomagodhoz mész, mert különben befogunk téged önkéntesnek aki segít takarítani és főzni a házi manóknak.... - Vigyorogtam barátnémra majd erős fájásokat éreztem és majdnem összerogytam. Nem, az nem lehet mondd h nem igaz, mert még lenne pár hetem. A földön feküdtem és nem tudtam mit csinálni... -
- Segíts... - Megfogtam barátosném Cius, kezét, és elájultam, vagyis fél kómásan mindent hallottam és azon kaptam magam valaki felvesz és hoppanál velem.
Miért történik minden túl hamar? Kérdem én.. miért??? Ha, azt nézzük túl hamar lettem terhes fiatalon pedig élhetném az életemet, de nem tudom... és most tessék.. túl korán...
Elájultam, egy gyönyörű szép helyen voltam amit a mennyországnak is lehet mondani, ami nem létezik. Soha nem gondoltam volna, hogy lehet szép egy ilyen hely. Cia meg Rei tuti nem kerülnének ide ahol békesség és szeretet van.
Szépen körbe jártam a rétet. Az emberek mind olyan kedvesen mosolyogtak és ez megnyugtatott. Semmi bosszúság nincs ezen a helyen én itt akarok maradni nem akarok vissza menni.....

Kellett nekem mondani... ezt... Egy házaspárt láttam meg, szembe jönni velem. Mintha anagymama és a nagypapa lett volna. Nem ismertem őket, egészen kicsikoromban haltak meg csak halvány képem van róluk. De ők voltak tudom. Nagymamam arca olyan barátságos és kipihent volt. Tele ráncokkal a nagypapáé meg borostás volt. Kisgyermek a kezében és nyújtani akarta felém, de ekkor nyitottam ki a szemem és az orvosokat, vettem észre a jobb oldalamon. Bal oldalamon Brendont. Matthias hol van!?

- Matt, hol van!? - Köhögtem és fájásaim voltak és nagy buzgolódás volt az inkubátornál... mi történik? Nem értettem... Brendon megfogta a kezem a két barna szemeivel belenézett a szemembe, ami megnyugtatott...
-A csomagodat elvitte a tábor helyre.. - Felelte csendesen, majd megszorítottam a kezét, és tehetlenül feköüdtem. Csak annyit láttam, hogy a fehér köpenyben lévő férfi jön oda hozzám. Rám néz a szemeivel és közli.."Sajnálom az ön gyermeke reggel fél 9 kor meghalt..."
Csak néztem az orvosra ahogy kimondja e szavakat. Mintha egy tőrt szúrtak volna a szívembe... Nem volt erőm sírni, de nevetni se. Beszédhez gyenge voltam... A testvérem karját szorítottam, míg bevittek a kórterembe. Közölték, velem amint jobban leszek kiengednek. Nekem táborba vissza kell menni. Peter, John miatt is.... testvéreimnek tekintettem őket, de most nagyon velük lettem volna, meg Stefivel... Goldwin és Anderson beszólásai nagyon nem hiányoznának. És Matt!? Mit mondok neki? Ha nem veszekedett volna velem két napja nem éreztem volna a fájdalmakat és nem lenne ez... azt hiszem itt a vége én össze törtem... Brendon nem szólt semmit, csak rám nézett és elengedte a kezemet jelezvén, hogy vissza megy közölni a többiekkel mi van.. Remek, nem akarok a középpontban lenni.. már csak ez hiányzott...

Amikor, hoppanált nemsokkal, utána megjelent Jason és csak bámult a szemeivel.. Nem tudtam mit akarhatott... De végül rájöttem... Azt hiszem...Bezárta a kórtermet, és odasétált hozzám.
- Sajnálom.. - ennyit mondott.. - tudok valamiben segíteni!? - Kérdezte, és én bólintottam. Azt akartam, hogy el felejtsem hamar a történteket. Ne tudjam mi volt, mert eme sebek nem gyógyulnak be hamar.. Enyhítse azt a fájdalmat, amit most érzek és erőt adjon, hogy vissza mehessek a többiekhez. Ezeket mondtam neki..

Amit tudott azt hiszem megtett... elment, én meg megléptem a kórházból, mert végülis nem volt sebem, de erőm már volt és gyenge sem voltam. Csak megtört..
Pár óra lezajlás után hoppanáltam a táborhelyhez. Persze, mindenki csendben maradt ahogy megjelentem... Odasétáltam, Reináékhoz nem szóltam semmit, csak a fejemet sütöttem le. Stefani intézkedett és ha jól látom Cia volt a segédje... Cia és Stefi ezek úgy marják egymást mint A Kutya és a macska ha állatok lennének megkergetnék egymás farkát, de mivel nem állatok. Na jó de emberszabású majmok...
- Cia, vissza adhatod nyugodtan a papírt csinálom tovább... - vettem ki barátnőm kezéből, majd néztem, hogy ki van itt és ki nincs itt. Szó nélkül csináltam a dolgomat.
- Reina, Damian kedvesed merre felé lófrál? Megint részeg? - Kérdeztem, felvonva a szemöldökömet, mert nem láttam se őt se Dylant. Na és Matt!? persze, h őt sem láttam mi lesz ebből a táborból előre félek. De inkább jó legyen ezt kívánom. Egy erőltetett mosolyt, csaltam az arcomra.

Patricia

Most, hogy mindenki itt van, kivéve természetesen Dylan Hemsworth-öt és Damian Nielt, el kellene indulnunk. Nem akarom elképzelni, hogy Reina milyen jelenetet fog rendezni, ha Damian késve érkezik. Habár, most elnézve, nincs túlságosan veszekedős kedvében. Dylan pedig.... Csak örülni fogok, ha lemarad az indulásról. Egy ideje nyílt titok az iskolában, hogy együtt vagyunk. Persze, ez nem azt jelenti, hogy hűséges is vagyok. Tizenöt éves vagyok, még nem fogom lekötni magam senki mellett. De főleg nem egy Hemsworthel.

- Én is látni akarom - Vettem ki Stefani kezéből egy lapot, majd kikerestem a nevemet. Szemeim a csodálkozástól teniszlabda méretűre tágultak. Hitetlenkedve néztem fel a két prefektusra, akik idén a tábort szervezték. - Melyikőtök csinálta a szoba beosztást? Melyik volt? - üvöltöttem rá hisztérikusan a két lányra, mire a nagyteremben rögtön csend lett. Ezt már szeretem. - Tudjátok mit? Nem is érdekel. De ezt azonnal megváltoztatjátok - mutogattam a négyes szobára. Jake Acerlot, Dylan Hemsworth, Damian Niel, Brendon Worren, Matthias Darwin és Én! Ennyi hímegyeddel egy szobában. - Ti kikkel is lesztek egy szobában? - Néztem a két lányra, majd megkerestem a papíron a nevüket. Természetesen ők együtt lesznek. Külön szobában, csak ketten. Na jó, ennek véget vetek.

- Figyeljetek ide- nyomtam pálcám végét torkomhoz, majd kikaptam Stefaniék kezből a szoba beosztásokat és egy egyszerű mozdulattal felégettem őket. - Van egy jó hírem a számotokra, mindenki maga választhatja meg a szobatársait, senki nem fogja megmondani, milyen szobák legyenek - mikor megköszöntem a figyelmüket, hatalmas sikongás tört ki a diákok között. - Ennyit erről. Szóval, hogy leszünk a szobákban? - kérdeztem vigyorogva a lányokat, akik látszólag nem örültek tettemnek. - Csak papírok voltak és így mindenki jobban fogja élvezni a tábort - magyaráztam nekik, majd láttam, hogy megjelennek az udvaron az első fiákerek.

- Indulás - húztam magam után Reinát. Semmi kedvem nem volt tovább itt szobrozni. Stefani meg Mia túl elfoglaltak, hogy velünk jöjjenek. De foglalunk nekik helyet. Most, hogy megszüntettem a beosztást, minden probléma megoldódott. Már csak néhány idióta személynek kellene ideérni. Megmondtam Hemsworth-nek, hogy ne merjen késni. Erre még mindig nincs itt. Akkor vessen magára. Csak tudnám, hol tud még mindig csámborogni. Nielel.

- Reina, neked nem furcsa, hogy Damian és Dylan még mindig nincsenek itt? - kérdeztem barátnőmet, majd leültem a fiákerben és lábamat felpakoltam szemben lévő ülésre. Stefaninak tökéletes lesz, majd előtte még leöntöm valami itallal és szép kis folt fog keletkezni a rózsaszín szoknyácskáján. Úgy fog kinézni, mint aki bepisilt. Látom előre, jó lesz ez a tábor.

Reina

Egyszerűen képtelen voltam megemelni egyetlen részemet is. Ilyen sincs mindennap. Pedig muszáj lesz visszaérnem a suliba mielőtt Cia, vagy isten ments Damian, felébred és észreveszi, hogy nem voltam az iskolában. Azt nem úsznámmeg egy "Ejnye Reina, rossz kislány!" megjegyzéssel. Cia valószínűleg levágna egy hisztit, hogy miért nem mondtam neki semmit, Damian meg... bele se akarok gondolni, hogy mit szólna...
- Darren... hány óra....? - nyöszörögtem a takaró alól. A válasz: nagy csend. Nagy nehezen erőt vettem magamon és megrugdostam a mellettem fekvő himegyedet.
- Hmmmrrrmmmm.... fél....hat. - jött a nehézkes válasz. Darren fáradt? Komolyan fáradt?!

- Most miattad úgy nézek ki, mint a mosott szar. - mondtam szemrehányóan a még mindig ágyban fetrengő Darrennek. Csak egy pimasz vigyor volt a válasz, aztán továbbra is dzótlanul figyelte, ahogy idegesen rohangálok a sebtében magam köré tekert lepedővel, hogy összeszedjem a szobában mindenhol megtalálható ruhadarabjaimat.
- Ezt nem hiszm el.... hol van a melltartóm...?! - morogtam magam elé, majd szikrázó szemmel másztam vissza az ágra, hogy kínok- kínja arán megpróbáljam visszaszerezni a ruhadarabot. Meg kell mondjam nem ment valami egyszerűen, mivel az én drága vámpírom, ahogy alkalma nyílt, berántott maga alá.
- Darreeen! El fogok késni és Cia kérdezősködni foooog! - nyafogtam ürelmetlenül.

- Hello Steff. Worren. - kezdtem szokásos mosolyom kíséretében, majd a Hugrabuggoshoz már fagyosan intéztem a szavaimat. Chh... felkapaszkodott sárvérű... Hiába is tagadnánk ebben az évben meglehetősen viharos kapcsolatunk volt a vörössel. Mondjuk úgy, hogy megpróbáltam megölni néhányszor, de ez nem igazán jött össze.
- Ejnyeee Stafaniii! Mit szólna ehez Acerlot baba, aki a múltkor úgy pimaszkodott velem miattad? -kérdeztem gonoszul vigyorogva Griffendéles barátnőmtől. - Amúgy Kukucska megnézhetem a szobabeosztást? - kérdeztem, majd ki is kaptam Stefi kezéből a papírt. Hééé!
- Ezmiez?! Ez így nem jó. Írjátok át. Most! Vagy ha ti nem, majd Collins tesz nekem egy kis szívességet. - mondtam karbatett kézzel, majd állammal a kicsit távolabb álló hetedévs srác felé böktem.

Stefani

Steff

Karikáimat szemem alól sikeresen el tudtam tüntetni. Noh, nem mintha ez akkora nagy dolognak számítana ,mivel minden nap sikerül, de sajnos belül mindig fáradt és lesrapált voltam. De ezt még azok, akik a legjobban ismernek sem tudhatták. Egész jó kis kalandom volt tegnap éjjel a Prefi fürdőben. Gyülölködőim, akik persze csak lányok az ilyenekért mondják rám ,hogy ribanc lennék. De hát csak tudják mögöttem elbújhatnak. Felöltöztem tükörbe nézva pedig végigmértem magam még egyszer utoljára. Egy rózsaszn bőr miniszoknya, hozzá illő tűsarkú és egy topp aminn flitterek díszelegtek. Hajam elegánsan feltűztem arcomra pedig felkentem egypár kkenceficét ,majd elégedetten végigmértem óriási bőröndjeim ,amikért majd felküldök valakit ,mert képtelenség ,hogy akár egyet ias képes lennék leipelni. Meg amúgy is ráérünk még vele először úgyis csak dirigálni kell a sok hülyének. De még mindig nem értem miért kell egy hülye erdőbe mennünk ,mikor ezer meg ezer velness közbont van a világon ami szeretettel várna minket. Na jó divatbemutatót bárhol tudok tartani. Tényleg a kabátom majdnem itthagytam. Listámmal kezemben és rózsaszín bőrkabátommal magamonn hagytam ott szobám.

- Rengetegen. - Adtam át Miának a pergament. Nehogy azt higgye ,hogy csak úgy dolgozgatok helyette. - Cia! Reina!- Üdvözöltem az újonnan megérkezőket ,de szemem már közeledő cuccaim felé járt.
- Jajj, annyira köszönöm. - Mosolyogtam bájosan Victorra és Sethre akik örömmel válalták a feladatukat.
- Mi van az alkuval? - Na erre például a fejem is rátettem volna ,hogy kimondja.
- Nyugi Victor mikor hazudtam én? - Kacsintottam és adtam nekik egy-egy hálapuszit. Komolyan ennél a sulinál nincs jobb hely a földön. És már csak 1 évem van. Ne már.
- Inkább semmit se mondjatok. - Fordultam a lányok felé. Majd végigmértem cuccaikat. - Ti csak 1 napra maradtok? Jah, bocs Cia marad 2 re is. - Vigyorogtam...

Mia

Már hajnali 4 órakkor fent voltam, ugyanis azért mertmuszáj előbb ott lennem mint ifi vezető. Komolyan ha Mattias és Brendon nem kell fel, megverem mind a kettőt.
Tom is előbb fel kelt, nem hiszem el. Ők meg egész éjszaka beszélgettek. Ch.. Felvettem a taláromat, összezsugorítottam a szobámat, mert így minden nálam lesz még a Laptomon is amit Tomtól kaptam.
- Matthias Darwin és Worren! Azonnal kelljetek fel, mert különben a táborban ti kezdtek a mosogatással... - Szóltam az okoskára, meg a Kígyó szemüre.
- Én ugyan nem hagyj tovább aludni. - Szólt Brendon. Én csak megcsóváltam a fejemet... és leszedtem a takarót és a helyére kígyókat varázsoltam és pókokat... hmm.. széles vigyor a számon egy madár pókot becsempésztem, Brendon és Matt cipőjébe... Elégedetten mentem ki és Lefelé a konyhába.

- Reggelt, Tom. Anya éjszakás? - Csak bólintott rá, megcsóváltam a fejem, hogy soha nincs itthon. Nagy kiabálást hallottam, és Matthiast láttam lejönni, kezében a pókkal... Én csak vigyorogtam és a pókot a kajámba tette bele... Gyilkos szemekkel néztem rá.
- Összecsomagoltál már? - Néztem rá, majd felmentem a szobába már eltüntek az állatok. Brendonra ránéztem csak a röhögés kapott el mert tiszta kiütéses volt a pókoktól. Ezt most vissza kapta, a múltkori lebuktatás miatt... Na jó, én nem fogom megenni a reggelit. Tájékoztattam őket csomagoljanak össze én fogtam magam és a böröndömmel hoppanáltam.. A Nagyterem előtt máris megpillantottam Kukkot papírral a kezében.. Hát igen akik ifi vezetők azoknak felügyelni kell a diákokat. Szoba beosztásokat én csináltam meg vagyis.. Stefanival együtt, és úgy adtuk oda a professzoroknak hogy ellenőrizzék. Luala a kutyám, jó nevelt kutya módjára jött elém, én csak megsimogattam és intettem neki már le is ült. Persze, nem tartott sokáig mert ugyan is egy fehér macska sétált el elöttünk. Persze Lua, fogta magát és utána ment.. Hogy miért nem a saját farkát kergeti.

- Szia, Steff... Kik hiányoznak még? Cián, Rein és a fiúkon kívül? - Kérdeztem tőle, ekkkor nagy nyávogást hallottam, rohantam a kutyámhoz és a farkát elkapta... Szóltam a kutyámnak engedje el, engedje el... Nagy nehezen elengedte, a macska meg eliszkolt vissza a pincébe. Ha meg ette volna Cia kinyír. Na az emlegetett szamár megérkezett...

- Szia miss kurva. Késtél.... - Vigyorogtam barátnémra. Újabban meg van az oka miért hívom így. De ez legyen az ő baja. Ha még egyszer közeledni mert a pasimhoz, ki fogom nyúvasztani... még jó hogy Brendonnal meg Dylannal Damiannal és Jakel raktam egy szobába. Ennyit erről. Reinának csak biccentettem majd nézegetni kezdtem az érkezőket, és nagyjából mindneki meg volt. - Stefi, kéne valami szórakozás a kedvünkre. Mit szólsz? Nehogy már Miss kígyó szépségének jusson mindig a jó.. - Suttogtam barátosném, fülébe és vigyorogni kezdtem gyilkos pillantást vetettem Ciára.

Patricia & Dylen

Álmosan nyitottam ki szemeimet, és szembetaláltam magam egy vigyorgó Dylennel. Na, jó, most visszacsukom pilláimat és tovább alszok. Bele se gondolok, hogy mit csinálok itt. Csak alszok tovább. Dylennek nem tetszett az ötletem, ugyanis apró csókokat lehet a karomra, majd a nyakamra.

- Dylen, álmos vagyok - nyöszörögtem és fejemre húztam a takarót. - Mennyi az idő?

- Még ráérünk. - Szinte láttam magam előtt azt a kaján vigyort ami elterült arcán.

- Hemsworth, mennyi az idő? - kérdeztem határozottabban, és felültem az ágyon, majd mivel még mindig nem volt hajlandó válaszolni, kezembe vettem az irányítást és magamhoz hívtam az éjjeliszekrényen magányosan álldogáló ébresztó órát. - Hét óra van! - Nyögtem fel fájdalmasan, majd visszadőltem az ágyra. - Már hét óra van?! - Kérdeztem immár egy oktávnyival emeltebb hangon. Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyból, és célba vettem a fürdőszobát. Pár perc múlva már a tegnapi ruháimban rohangáltam fel és alá. Nem volt meg az órám. Ha elhagytam - ami nem lenne, túl meglepő - anyám megöl. Hiszen családi ereklye volt. Eddig a percig. Ha visszajöttünk a táborból, megkeresem. Most nem érek erre rá.

- Lent találkozunk - nyomtam egy gyors csókot szája szélére, majd sietős léptekkel vettem célba a hálószobámat. El se akarom képzelni, mi vár ott rám. Egy óra múlva indulnun kellene, mert pontosan nyolc órakkor van találkozó a Nagyterem előtt. Én pedig nem állok sehogy. Végülis, a cuccaim nagy része már egy helyen van. Lehet az lenne a legjobb, ha mindent magammal vinnék. Akkor biztosan semmit nem hagynék az iskolában. Az ajtónk kilincsét halkan nyomtam le, hátha Reina még alszik. A szobában sötét volt. Viszont ahogy szélesebbre tártam ki az ajtót, Herceg és Diana szószerint menekültek a helyiségből. Reina már régen fent volt.

- Jó reggelt - próbáltam elterelni barátnőm figyelmét. Mikor tekintetünk találkozott büszkén kihúztam magam, egészen amíg nem láttam meg szikrákat hányó tekintetét. - Te kész vagy már? - kérdeztem dacosan és pálcám segítségével negyed óra alatt el is készültem a pakolással. És még volt negyed órám. Felöltöztem, majd összezsugorítottam bőröndömet. Végül Reinával egyszerre indultunk el a nagyterem felé. Nem szóltunk egymáshoz, csendesen haladtunk. Lent már sokan voltak. A tömeget végig pásztáztam ezüstös tekintetemmel, majd nem sokára meg is pillantottam Stefanit és Miát. Biccentettem Reinának és feléjük indultam.

- Sziasztok - köszöntöttem őket kurtán, majd láttam, hogy még egyesek, csak most indulnak fel csomagjaikért. - Ezért kellett már reggel balhézni - forgattam meg szemeimet, majd ásítottam egyet.

Stefani

Steff

- Mi van? - Kérdeztem vissza Cia választ nem adó feleletére. Remek Brendon egy emléket látott ,de mi köze ehhez Daylennek. De ebben a pillanatban bevillant a suli első napjának egy képe ,mikor Mia egy emléket adott a Mardekáros lánynak. Ahhaaa. De jó ,hogy ilyen okos vagyok. De ebben a pillanatban felsikoltottam mert arcom előtt egy csontváz jelent meg.
- Ezt ki kívánta? - De ahogy körbenéztem a szobában ,már láttam ,hogy semmi sem olyan mint eddig. Kínzó kamra. Remek, remek és még remekebb. Ezek tényleg meggárgyultak.De ebben a pillanatban más is történt ,Mia lépett be a szobába. Na jó nekem ez már sok. Hazudnék ha azt mondanám akár egy szót is értettem a civakodásokból.
- Elég... - Üvöltöttem, mert már a pokol is elszabadult. - Nem lehetne normális varázsló módjára megbeszélni? Mert én még nem vagyok itt 10 perce ,de már most elegem van mind az 5 idiótából. - Vettem kicsit lejjebb a hangomat. - Megtenné az a személy aki ide kívánta ezeket a csodálatos holmikat, hogy most azonnal eltünteti mindet? - Kérdeztem most már egész higgadtan...

Stefani

Steff

Pont ahogy gondoltam. Esélyem sincs arra ,hogy kimaradjak ebből a beszélgetésből. Na jó akkor zavarjuk le gyorsan. Amúgy sem tudom mit érzek iránta, vagy mit nem, szóval sokat nem tudok neki mondani.
- Na jó akkor mond mi is az a szörnyen fontos dolog. - Húztam oldalra ajkaimat. Na jó talán tényleg van miről beszélnünk, de akkor is ez nem az én hibám. Na jó részben még is. Sőt szinte teljesen. De nem érdekel. Az ő hibája is.
- Én nem kerüllek. - Mentegetőztem. De ahogy látom nem vált be. - Miért fáj neked ha kerüllek? Végül is te mondtad ki ,hogy vége és nem az én hibám volt. - Sütöttem le szemeim....

Jake

Ez remek. Szóval az a négy hónap óta, mióta nem beszélünk még a barátnői társasága nélkül is elviselhetetlen. Ez már haladás. Csak nem épp a legjobb irányba. Nem is értem miért kell nekem egy ilyen csökönyös nőszemély.
- Nagyon is van miről beszélnünk. – mondtam, majd helyet foglaltam a lány mellett a kanapén. Nem is értem. Nem értek én már semmit. Komolyan nekem kéne bocsánatot kérnem, mikor nem csináltam az égvilágon semmit, csak nem tetszett, hogy a barátnőm ki tudja kivel feküdt össze. Hát nem, ne is álmodjon róla. Eleve utálok magyarázkodni, azért pedig amit el sem követte pláne nem fogok.
- Miért kerülsz engem?

Mia, Matt és Bred

Nem tudtam elaludni, egyszerüen nem ment. Matt nem volt mellett és hiányoltam.. Hova mehetett Felkaptam a köntösöm és elindultam hátha a teki szobábs vannak. Ahogy oda értem határozott mozdulattal kinyitottam az ajtót. A szobbában érdekes kínzó eszközöket véltem hát ez meg?
- Sziasztok mi történik itt? - Néztem nagyot mind a 4 ember gyilkolászására. - Ki az ördög kivánta ezt?
- Na szerintem van egy tippem. - Nézett Matt Brendonra. Mi van itt?Ránéztem Dylanre aki mintha vallatón lenne. Féltem tőle mióta megtörtént a dolog. Inkább piszkáltam és szemét voltam vele azok után na mindegy.

- Kicsim mit keresel itt?
- Azt az illetőt aki szó nélkül elment...
- Dolgom volt... - Mondta és megcsókolt.. - Brendon gyere... - Szólt rá Matt nem tudom mit csináltak de nem volt jó kedvük... El is indult a bátyám de ekkor teljes erejéből egy hatalmasat behúzott és nem a gyomrába hanem a fájó pontjába...

- Neked teljesen elment az eszed mi a fene folyik itt? - Hisztiztem...de ekkor Matt megfogott de a szorításából kiszabadultam.
- Véded azt a barom állatot aki felcsinált téged????? - Néztem rá nagy szemekkel honnan tudhat róla. Utána koppant, hogy Cia.. ránéztem majd utána Dylanre.
- Igen és tudod miért? Mert régen volt és azóta idősebbek vagyunk.. Tudod akkor jó lett volna ha itt lennél de anyámnak.. - Mondtam dühösen.
- Úgy mondod mintha hibás lennék..
- Talán... mindegy ne haragudj... - Fejeztem be, majd Ciára néztem.

- Minek kellett itt hagyni!? Bárki bejöhetett volna és... - Vontam kérdőre Ciát Stefi előtt... meg mindenki előtt...

Dylan & Patricia

Dylan

- Matthias, nem tudom miért vagy ennyire ellenséges, hiszen, nem szolgáltam rá. Őszintén, egyszer történt meg Prudence és köztem, én meg nem kérdezem, hányszor döntötted meg Patriciát - köptem ridegen a szemébe a szavakat és Ciát magamhoz rántottam. Mattben már régen nem bíztam, nem monst fogom elkezdeni. Egy biztos, hogy nem tudhatja meg Cia, hogy még volt pár ilyen eset. Nem azért mert haragudna, hogy mit tettem, sokkal inkább, hogy nem mondtam el neki már a legelején. Mondjuk, Prue-ról is körülbelül három napja szerzett tudomást. A többit viszont megtartom magamnak. Hiszen megváltoztam. Én már nem az vagyok, aki akkor voltam. Ő segített a változáshoz. Hihetetlen, hogy mióta megismertem, minden a feje tetejére állt.
- Elmehettek nyugodtan, semmi keresni valótok itt, most, hogy kipattogtátok magatokat. Feleslegesen idegesítjük egymást. Gondolom nektek is van jobb dolgotok, mint itt állni a szoba közepén. De ha mégsem, akkor lehettek gyertyatartók. Engem nem zavartok, Cia sem szégyenlős - vigyorogtam gunyorosan Brendonra, majd Mattre pillantottam aki Ciával nézett farkasszemet. Ahogy magamhoz akartam ölelni a lányt éreztem az ellenállását, így megijedtem, hiszen, ki tudja mit mondott neki Darwin.

Patricia

- Igaza van, menjetek el - nyögtem csendesen, és hagytam magam. Dylan túl magabiztos volt és lenéző. Ismertem már annyira, hogy tudjam titkol valamit előlem. Ki akartam deríteni, de a két srác jelenlétében nem fog menni, viszont ha elmennek, akkor meg ki tudja mit találnak ki Dylannek. Ezek ketten képesek és kinyírják.
- Rendben, mit tehetnénk, hogy végre lenyugodjatok? Dylanért kezeskedem, nem érdekel a véleményetek sem. Továbbá nyugodtan papolhattok tovább, Prue nem volt kényszerítve, hogy igyon. Vita lezárva. Nem akarom, hogy holnap feldobjátok a folyosón a talpatokat. Nem akarom, hogy párbajozzatok. Megtörtént, és senkinek nincs baja - magyaráztam ridegen, majd leültem a kanapéra, majd hamarosan Dylan is követett.
- Steff, végre egy fokkal normálisabb ember - vigyorogtam rá keserűen. - Pedig örülnék, ha nem hagynál itt. Meg van a pálcád, akár maradhatsz is - kérleletem a lányt, majd lehúztam magam mellé a kanapéra.
- Hogy mi történt? Hosszú történet. Mondjuk, hogy Brendon olyan emlééket látott amihez semmi köze nem volt - tagoltam idegesen, majd hátra dőltem.

Stefani

Steff

Már éppen lefeküdni készültem mikor pálcámat sehol sem leltem. Köztudott ,hogy nem tudok úgy aludni ,hogy a kis fadarab ne heverne ágyam melletti kis sötétbarna éjjeliszekrényemen. És ez most nem vicc ,így nem érzem magam biztonságban. Hosszú gondolkodás után ,de végüül rájöttem merre is hagytam a kis varázstárgyat. A Teki Szoba hollófekete kanapéján. Oda tettem le. Remek most cammoghatok fel. Semmi kedvem sem volt felöltözködni hiszen ilyen későn már úgysincs egy lélek se a folyosókon ,így csak egy rózsaszín köntöst húztam csipkés hálóingem fölé. Remek dolog volt kuka sötétbe szelni a folyosókat és a lépcsőt. Nem egyszer majdnem pofára is estem. Erre jó a zseblámpa. De hogy is hozhattam volna magammal? Hiszen ahhoz már külön egyetem kell. Nah, mindegy. Végre elértem a szobaajtójig ,mikor beléptem végre világosság fogadott. Nah, meg négy személy. Remek. Igazán jöhettem volna rendes ruhába.
- Halihó. Izé...nem akarok zavarni csupán egy percre ugrottam be. - Próbáltam előadni magam mintha mi sem történt volna. De mikor szemem a három fiúra emeltem láttam ahogy szinte megölik egymást pillantásukkal. Ugyan ezt tette Cia is.
- Veletek meg mi a szösz van? - Kérdeztem miközben pálcámat kezembe tudhattam...

Matt

- Én meg szerintem Mia nem inna Pezsgőt. Egyrészt tudom nagyon jól hogy utálja másrészt a kedvenc itala a tequila a rövid italokat szereti Ezt te is tudhatnád mint barátnő. Nem láttuk azt a részt, hogy ki adta illetve vette az italt. Szerintem addig ne feltételezzünk semmit. - Mondtam majd ekkor rám nézett Cia. - Bocsássatok meg, gyerekek. Brendon figyelj a szemét ládára.. - Utasítottam Én meg félre vonultam ki a szobából Ciával.

- Most mi van? Ne célozgassál egyszeri alkalom volt. Te is belementél nem? Akkor meg szerintem jobbha nem védesz ilyen szemeteket. Nem vagyunk már gyerekek mint akkor voltunk. Maradjunk ennyiben rendben? A másik jányt, hogy is hívták Emma? ő is ilyen volt, de szerintem ezt hagyjuk jó. Komolyan botrányt csinálok, belőle. Jó barát vagy Cia, de néha még rajtam is túl teszel. Lásd már be rossz pasit választottál. De te tudod. Csak fel akarunk világosítani milyen hallottunk ezt meg azt. - Mondtam neki komolyan és ridegen leszúrva. - Tartasz tőlem? Pedig nem kéne.. - Kérdeztem tőle mert láttam a szemében a tartózkodást. - Na jó menjünk vissza. - Biccentettem és én léptem be az ajtón.

- Dylan óhajtasz valamit mondani? Komolyan csak Anastacia beszél te meg csak kussolsz.... Az ügyvéded lehet meg van de akkor is... - Mondtam neki, rideg hangon.

Patricia

Patricia

Végig hallgattam Matt és Brendon vádaskodását. Természetesen, Dylan pártján álltam és éppen a két másik srác sem tudott volna más belátásra bírni. Dylan egyszer tett ilyet. Nem tudom elképzelni róla, hogy képes lenne egy nőt erőszakkal a magáévá tenni. Meg egyébként is, nincs rá szüksége, mert mindenki felkínálja magát neki. Akkor meg mire alapozik ez a két idióta? Nem is érdekelnek, én bízok Dylanben. De akkor miért érzem belül ezt a remegést. A mellettem ülő srác is észrevette tétovázásomat, így végig simított a combomon. Merlin, miért nem tudok feltétel nélkül hinni neki? Mi történt velem?
- Tudod, hogy nem tennék ilyet kicsim - suttogta a fülembe és közelebb húzott magához. Egyszer történt meg, csak egyszer tette meg. Győzködtem sokáig magam, majd mikor Matt és Brendon megint felbőszülve álltak előttünk, lefejtettem magamról kutakodó ujjait.
- Brendon, Matthias szeretem Miát, de ne fogjatok mindent Dylanre. Valakinek meg is kellett innia az italt, és nem hiszem, hogy Dylan volt az aki leöntötte a torkán az alkoholt - mondtam nyugodt hangon a két srácnak, majd megint éreztem, hogy Dylan magához húzott. Hazudott volna? Miért feltételezek ilyet? Hiszen pár órája vallott szerelmet és lesi minden kívánságomat, ahogy Reina mondaná. Nem is értem, hogy miért nem tudom szeretni őt. Rengeteg gyönyörű pillanat és emlék köt Dylanhez, de még több Denielhez. Hosszú úton választ, csak bolond remél. Itt megint én vagyok a bolond, aki nem tudja kinek higyjen.
- Idefigyeljetek, ti, kitten. Dylan egyszer tette meg. Biztos vagyok benne, hogy nem bántalmazott volna senkit. Prudence pedig tanuljon a hülyeségéből, és ne fogadjon el mindent amit a kezébe nyomtak. Nem fogok mindent elmondani nektek, mert nincs közötök hozzá, de azt jó ha tudjátok, hogy itt nem csak Dylan tett ilyet. És nem szeretném részletezni ki futott bele egy ilyen zsákutcába - mondtam jegesen, miközben büszkén méregettem Mattet. Ő nagyon jól tudta, hogy miről beszélek. Hiszen ő volt az, aki két negyedéves lányt csábított a griffendél öltözőbe, nem részletezem, hogy mit akart kezdeni velük, de hogy nem kviddicsezni mentek, az is biztos. Mikor pedig beértem, én kerültem bajba. De most már mindegy, hiszen megtörtént. Nem beszélünk erről, de tudom, hogy Matt ugyan úgy emlékszik arra az estére, mint én.
- Nem érdekel, hogy mit csináltok, de Dylanhez nem nyúltok. Egy ujjal sem, különben mind a ketten alsógatyában fogtok a tanári asztalon feküdni valamelyik reggel az ágyatok helyett. Remélem érthető voltam - fenyegettem meg a két srácot, majd hátra fordultam, és hevesen megcsókoltam Dylant, nehogy itt vetkőzztessen le. Csókunk közben nem láthattam, hogy kajánul elvigyorodik és piszkosul rákacsint a két fiúra.

Brendon és Matt

- Haver kéne csinálnunk egy kis pletyka napot. Tudod híresztelni drogot ad be mindenkinek Hemsworth. Szerintem tök muris lenne. -
- Jaja leközöljük a suli újsággal és neki tuti annyi. A jó pasi dolognak. - Kuncogtunk Mattel amikor Cia ránk parancsolt menjünk a Szobába Ugyan minek csak szétverem.

Mindegy Mattel mentünk hátul előttünk Dylan és Cia, Kinyította az ajtót bementünk és leültünk a vagyis én nem ültem le neki dőltem a falnak. Megfagyott a levegő. Matt és Cia között éreztem a vibrálást, Hemsworthot megölném.

- Na halljuk, hogy is volt ez az egész? Drog buzi. - Köptem oda lenézően Matt pedig ott ült összesorított ököllel mellette. - Ne mondd azt, hogy Mia mászott rád mindent láttam és most ne kerülgessük a kását. Egy évvel idősebb vagy a húgomnál ha jól tudom és még is egy év folyamba jártok de más házba. Ne haragudj de a lányok szüzességét nem így kell elvenni és most célzok itt egy bizonyos porra. - Mutattam fel, majd Mattre néztem.

- Cimbi mit is csinálunk azzal illetővel aki ezt teszi a szerettünkel?
- Nem is tudom..
- Gondolkodj már...
- Hja tudom már. Csak nem arra gondolsz amikor a buliban kicsit megaláztuk a srácot? Csak mert Laurára a 13 éves Hugomra rá mászott?
- Dede pontosan arra. - Világosítottam fel Mattet vagyis emlékeztettem egy esetre. Laura nem roxfortos volt, de nyaranként szoktunk elmenni bulizgatni szórakozni, Matt azt mondja mindig vigyázzunk rá. Rendben van na mindegy... Míg mi csajozunk ő táncikál. Ha rámásznak? Elintézzük könnyű szerrel.

- Nos Dylan barátom. Mit akarsz mondani? - Kérdeztem tőle és a háta mögé mentem.

Patricia

Patricia

Sebtében bevágtam magam mögött a Tekergő Szoba ajtóját, majd amilyen gyorsan csak tudtam, magassarkúban futni, olyan iramban követtem Brendont. Egyszer beérem, tuti, hogy megfojtom. Ő volt a hibás, miért kell olyan emberek magán ügyébe belefolyni, amihez semmi köze.
- Brendon állj már meg - üvöltöttem, majd ahogy eltűnt a sarkon, lekaptam cipőmet, hogy gyorsabban haladhassak. A sarkon befordulva, hatalmas arovel neki ütköztem valakinek. Matthias. Minek kell neki is itt kószálnia? Matt a hátán feküdt én pedig rajta. Remek. Amilyen gyorsan csak tudtam, lepattantam róla, hiszen még élénken él emlékezetemben a meccset követő este. Nem lenne jó, ha bármelyikünk is kísértésbe esne.
- Gyere már - szóltam hangosan, remegő hangon a fiúnak, majd beérve háztársamat, nagy erőkkel a hátára ugrottam és próbáltam megakadályozni, hogy szétverje Dylant. - Worren, ne csináld - sikítottam és Bred hátát csapkodtam. A srác azonban nagyot lökött rajtam, így szerencsétlenül érkeztem a földre, és ahogy arcom a padlónak vágódott ajkam felszakadt és vérezni kezdett.
- Worren hagyd már békén - üvöltöttem és elé állva egy hatalmasat kevertem le neki. Ezt most nagyon megérdemelte. - Nem Ő volt a hibás. És ha Prudence mászott rá, főleg nem tehet semmiről - védtem Dylant, aki a falnak vetette hátát és hasát szorította. - Ezt nem itt fogjuk megbeszélni - néztem vészjóslóan Bredre, majd Dylanhez léptem és a szemébe néztem. - Jól vagy?
- Nem mondanám, köszönhetően a legújabb szeretődnek - biccentett gúnyosan Brendon felé.
- Nem a szeretőm - fakadtam ki, de ahogy kezemet ütésre emeltem, egyszerűen lefogta és megcsókolt. Nem tudtam ezt miért kaptam, de valami nem tetszett Dylen viselkedésében. Nem viszonoztam, csak eltoltam magamtól. Ahogy megérkezett Matthias, távolabb sétáltam, és ridegen néztem őket. Nem tudtam miért, de örömmel néztem ahogy lekever egyet Matt is Dylannek.
- Nem jó játék Matthias. Ha még egyszer valamelyikőtök megüti, velem gyűlik meg a baja - sziszegtem a két srác arcába. - Mindenki a Tekergő Szobába. Most azonnal - parancsoltam rájuk, majd megvártam amíg mind a három hímnemű előttem elballag a szobáig, bent pedig leülnek.

Brendon és Matt

Figyeltem, amint Anastacia is mellém jött. Észrevettem, hogy bámul valakit ez Dlyan lehetett... aki egy pontott bámult. De hisz ez... a húgom... Éppen valami italt ivott, és ahogy Cia megnézte a poharat lehetett látni valami nyomott.
Ekkor a húgicám megcsókolta a Hóllóst. Na nee....
- Nem maradjunk még. - Jelentettem ki de megfogta a kezemet és kiszedett az emlékből. Feszült volt a légkör... nem hiszem el nem hiszem el nem hiszem el... Meg verem hogy a húgomra ilyenre késztette. Megértem miért nem beszélhetett róla.

- Kíváncsiskodnom? A húgomról van szó. Na most meghal az a szemét láda... - Mondtam és ott hagytam Anastaciát és indultam a Hollóba. Elindultam a folyosón ki jön velem szembe? Pont Az emlegetett szamár.

- Na most véged van.. - Mentem oda hozzá és behúztam Neki egyet. - A húgom miatt kaptad amiért megerőszakoltad. - Ezt meg azért kaptad, mert ha hozzá mersz nyúlni még egyszer így esküszöm letépem a töködet. - Húztam be egyet a gyomrába de ekkor Cia ugrott a hátamra. - Engedj el, Most. - Kiszakítottam magam a lány fogásából és ekkor egy újabb emberébe találtam magam. - Matt, engedj el..

- A verekedés nem old meg semmit, nyugodjatok már le a fenébe is. - Kiabált Darwin, ránk.
- Azt se tudod mi történt a húgom és...
- Ő közte? De tudom. Egy ideje tudom csak nem tudtam mikor hozzam szóba. De ha már itt tartunk. Dylan. - Húzott be neki is Matt egyet. - Ezt azért mert kislányokkal nem kezdünk ki. És így kvittek vagyunk. - Dőltünk neki a falnak. - Anastacia akarsz valamit mondani? - Kérdeztem tőle, vigyorogva mint a láthatlan gomba ott állt mereven.

Patricia

Patricia

- Nem, nem kell senkinek segíteni. Én egyedül megoldom - makacskodtam, majd kinyitottam a Tekergő Szoba ajtaját és az újonnan szerzett Merengő felé lépdeltem, egészen lassan. Még tegnap este tettem oda a kis fiólát, de ez valamiért nem kékkel volt felcímkézve, hanem sárgával. Remélem senki nem cserélte ki a két emléket, mert nekem a Denielesre van szükségem, hogy megtalálhassam. Egy ideig csak nézegettem az üvegcsét, és a gyűrűmet lekapcsoltam az ezüst láncról melyen a nyakamban függött. Nézegettem a gyönyörű ékszert, majd felhúztam az ujjamra és visszafordultam a merengőhöz, de ekkor már Brendon benne volt, az emlékkel együtt. Remek. Nem tudom ki engedte meg neki, hogy megnézze a bál estéjét Reináéknál. Semmi köze nincs hozzá. Kotnyeles, idióta. Pálcámat elővettem, majd én is utána mentem.
- Kicserélték - nyöszörögtem csendesen, főleg mikor megláttam magammal szemben Dylant. Valahogy most más volt és a szemeiben sem az a vad vágy lobogott amit már megszoktam. Ködös volt és csillogott. Közelebb hajoltam és az ingje bűzlött az alkoholtól és a cigarettától. Felnéztem rá, de ő csak vigyorogva bámult egy pontot a hátam mögött. Hátra fordultam, majd megláttam Prudencet, aki éppen valami italt ivott. Mikor letette a poharat rögtön felkaptam és megnéztem az üveg falát. Jól látszott rajta, hogy a por nyomokat hagyott.
- Igazat mondott - újabb elfojtott nyögést hallattam, majd hátrálni kezdtem miközben figyeltem, ahogy Prue Dylan nyakába veti magát és hevesen megcsókolja. Már majdnem a falhoz értem, mikor valaminek neki ütköztem. Ahogy hátra néztem, láttam, hogy Brendon állt mögöttem. Arca értetlenséget és dühöt tükrözött. Pont a legjobb emlékbe kellett belemásznia. Ha ezt Worren megtudja, kinyír. Mondjuk, nem én vittem bele Brendont, sokkal inkább ő engem.
- Brendon, menjünk - húztam volna, de csak megkövülten állt az események előtt és nézte ahogy a húgát Dylan az ágyra dönti. Enyhe féltékenység fogott el, de aztán már nem is érdekelt, hiszen átvertek, sokkal inkább ezzel kellett most törölnöm. Valaki azt akarta, hogy ezt nézzem meg a Denieles emléket pedig egyszerűen elvitték. Miért vannak ellenem? Ugyis megtalálom Denielt. Meg kell találnom.
- Gyere, nem nézzük meg. Eleleget láttunk - mondtam a fúnak, majd gyengéden megfogtam a kezét és kihúztam az emlékből. Megfaygott a szobában a levegő, ő örjöngött és pedig letört voltam. Ezért Dylannel számolni fogok. Mégis csak az egyik barátnőmről volt szó. Nem hagyom szó nélkül.
- Nem kellett volna kíváncsiskodnod és akkor most nem lenne baj - mondtam neki ridegen majd leültem az asztal szélére.

Stefani

Steff

Remek napnak ígérkezik ez a mai ,csak azt nem tudom miért. Hiszen teljeesen átlagosnak tűnik ,de még is olyan érzésem van ,hogy a szokásosnál is jobb lesz. Teljesen lefáradtam a tegnap Roxmortsi délutánon ami nem is igazán délután volt, mert ahogy ez szokásos ,mi persze nem jöttünk be a többiekkel. El se tudnám képzelni magamat úgy, hogy mindent úgy csináljak ahogy a szabályzatban van. De úgy látszik ezek a dogok a Professzorokat nem igazán zaklatják hiszen eddig is Prefik voltunk Miával és most is azok vagyunk. Sőt most már Reina is az lett. Szóval nekünk kell példát mutatni. Ezek szerint mindenkinek hülyének kell lenni. Persze én nem vagyok az ,csak a másik három csodabogár. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem a klubhelyiség egyik nagy kanapéján egy könyvel a kezembe. Nah nem mintha olvastam volna. Álmélkodásomból egy idegesítő hang tulajdonosa szakított ki. Felültem és unottan néztem a velem szemben álló srácra.
- Valóban? Nekem nincs ilyen érzésem. Szerintem semmi értelme beszélnünk és nincs is miről. - Fontam keresztbe vékony karjaimat mellkasomon. - Nem fogsz elmenni igaz? - Kérdeztem ,mert tudtam ha akar valamit akkor annak úgy kell lennie. - Ez esetben egy idejg ácsoroghatsz itt. - Húztam fel magam alá lábaim....

Jake

Jake

Sok hülye liba. Nem tudom mi nem érthető azon, hogy dolgom van. Méghozzá sürgős dolgom. Meg kell találnom azt az istenverte Stefanit. Ő csalt meg erre, mit csinál? Nem hajlandó hozzám szólni és elkerül. Miközben Ő csalt meg ENGEM, és nem pedig ÉN ŐT. Érthetetlen nőszemély. Egyik se normális, akivel barátkozik. Az a szőke, Patricia egy… ne finomkodjuk egy kényes ribanc. A másik mardekáros Anderson egy sznob aranyvérű, aki mindenkinél jobbnak képzeli magát és halálosan idegesítő. Worren meg tudálékos és irritáló. Kuk meg egyszerűen elviselhetetlen, ha velük van. De meg kell találnom. Csak van egy olyan probléma, hogy elképzelésem sincs merre lehet.
- Hé, Anderson, hol van Stefani? – szólítottam meg a barna hajú lányt aki épp próbált lerázni magáról valami hollóhátast. Mikor meglátott gonosz mosolyra húzta a száját.
- Kérd szépen Acerlot.
- Kéri a nehézség. Mond meg, hogy hol van Kuk.
- Amíg ilyen hangnemben beszélsz velem „sajnos” nem áll szándékomban segíteni. – mondta majd ellibegett. Mondtam, hogy beképzelt. Ha ennél jobban el lenne, szállva magától már repülne. Akkor megkeresem egyedül Stefanit. Elindultam a klubhelység felé és mikor beléptem meg is pillantottam az egyik kanapén.
- Kuk, beszélnünk kell.

Brendon

- Lehet, hogy a Testvérem túl reagálta a dolgokat de nem kéne túlzottan felkapnod a vizet. Figyelj, biztos forrásból tudom, hogy Prue csak hülyéskedett, hogy megírta mert mindig csak a szája jár. Szeret irogatni ez tény, de kötve hiszem, hogy a barátnőjét megírná. Rengeteg jót hallottam a barátságotokról, de mindig van valami Cheisben amit a mai napig nem tudtam kiszedni, nem tudom mi lehet az talán még mindig Prue nagynéni halála miatt ilyen... rejtély az egész... Nyugi ha hülyeséget csinál azt úgyis megvetem neki ha marjuk is egymást meg utáljuk néha sokszor.. de ha valami történik akkor megvédjük egymást. És szerintem ne ítélj elhamarkodottan... - Mondtam neki a monológomat, Christiről.. Remek, na mindegy. Amikor én csak figyeltem Anastaciát amit elkezdett mesélni néztem nagy szemekkel . Dankey.... róla csak futólag hallottam, de nem hiszem el, hogy szemét lehetett a lánnyal.

- Ne hagyd, hogy a barátnőd befolyásoljon akarni kell, drágám és meg is van a tettünk. - Mondtam neki nyugodt hangon. A fia? Te jó ég... - Fiadat? hmm... akkor már rég nincs Londonban, elköltöztek... ha szeretnéd utána érdeklődök merre felé lehetnek, vannak befolyásos ismerősők mind Auror, mind mugli környékében... tudod ha valamit el akarok érni akkor a rekord időm 12 óra.... a megtalálásra vagy keresésre értem. - Mondtam neki nyugodt hangon még mindig amikor kérdezte nem e megyek vele a tekergő szobába.
-ŐŐőő... mehetek. - Későn kapcsoltam majd felpattantam és mentem a csajszi után. - Gondolod, amit szeretnél ott megtalálod? Nem hiszem, hogy sikerülhet ott, de te tudod...

Amikor oda értünk előre engedtem és utána én is bementem. Zöld volt a szoba és fekete a függönyei ma kandalló mellett egy kanapé és egy fotel közte egy asztal amin egy fiola volt. Odaléptem és megnéztem.

- Ez mi? - Nézegettem a kis üvegcsét és egy név volt rajta Prue... Mi a fene ez!? - Goldwin, ez a húgom emléke ha jól látom mi a fenét keres ez itt!? - Néztem rá és mutattam neki a fiolát... Kedvem támadna belenézni de az a balszerencsém sosem voltam még merengőben és így nem tudom, hogy kéne vissza jönni. De nem érdekelt. Hajtott a kíváncsiság mi lehet ez... Áhh... egy merengő a sarokban. Oda mentem beleöntöttem az emléket és belenéztem.

Patricia

Patricia

Dylan Hemsworth, azt mondta szeret és nem tudna elveszíteni. És én mit csináltam? Csak álltam előtte és nem mondtam semmit. De ha egyszer nem érzek semmit iránta, nem fogok neki hazudni. Neki nem. Tud mindent Denielről, már nincs előtte titkom, legalábbis olyan nem, amivel megbánthatnám. Azt mondta szüksége van rám és vár amíg kell. Olyan volt, mintha egy romantikus, csöpögős regényben lettünk volna. És aztán az én személyemben megérkezett a gonosz, aki nem engedte a két szerelmesnek, hogy örökké, békességben éljen egymás mellett.
Itt támaszkodtam a Mardekár klubhelyisége előtt, de nem akartam bemenni. Ha be is megyek, ugyis egyedül lehetek. Bent meleg van, itt legalább hideg. Jól esett dideregni. Elterelte a figyelmem.

Mikor már nagyon fáztam bementem, de nem voltam egyedül. Egy Worren, már csak ő hiányzott. Felkapaszkodott sárvérű, akinek semmi keresni valója itt.
- Worren, hiányoztál - köptem gúnyosan, majd ledobtam magamról a fekete talárt és szó szerint lerogytam az egyik bőr fotelba. - Tanga? Persze, hogy az enyém. Látom tetszettek a húgod cikkjei. Biztos vagyok benne, hogy majd további értesítésekről olvashatsz az én életemről. Amihez senkinek semmi köze, csak egy kis pimasz sárvérű megírta, hogy felkapottabb legyen a szakmában. Egyszóval, ennyit a nagy barátságunkról - mondtam keserűen, majd az imént kezembe nyomott fehérneműt a fejére húztam. Nem az enyém, mit fogdossam, de ha jobban megnézzük, akkor egy monogramm van az elején R. A. - al, ami azt jelenti Reináé. Nem tudom mit műveltek Damiannal, de lehet, nem kellene még felmennem.
- Szóval tanárral? Csak nem ezt is megírta Prudence? Igen, nem hiába vagyok osztály első - vigyorogtam, de már a gúnyolódás sem szívből jött.

- Minek mondjam el? Akarsz röhögni? Majd holnap leközli a Próféta. - Elnyúltam a fotelban, majd arcomat Brendon felé fordítottam. - Meg kell találnom valakit, de a barátnőm, minden erejével azon van, hogy bezárjon és ne engedjen megtalálni valakit, akire szükségem lenne - magyaráztam. - Nem köntörfalazok, ugyis tudod. Deniel Denkeyt kell megtalálnom, hogy meg legyen a fiam. Hülyeséget csináltam, de most már vissza kell őt kapnom. Én akarom végig csinálni. Azt hiszem lemegyek a Tekergők Szobályába. Jössz? - kérdeztem a srácot, majd már mentem is kifelé.

Brendon

(2)

Amikor elrendezkedtem a szobában, persze Damiannal voltam egy szobában, meg Dylannel. Nem is volt gond csak a két hisztis picsa.
Egyszer fejbe rúgom mind a kettőt főleg Anastaciát, aki azt hiszi magáról, hogy jó nő pedig csak egy kis ribanc. Egyenlőre nem szimpatizálok vele utána majd meglátjuk. Nem szeretem az olyanokat akik megalázzák a húgom azt csak nekem szabad. Na jó meg Mattnek hiszen ő vele van.
Éppen fetrengek az ágyamban hajnal lehetett nem tudtam aludni, úgy döntöttem kiülök a klubhelyiségbe és ott folytatom az unatkozást.

Amikor mentem kifelé és leültem a kandalló melletti kanapéra, éppen Goldwint láttam bejönni az ajtón.
- Csak nem megsértjük a szabályokat? – Vontam fel a szemöldököm azután láttam a jelvényét. – Ki tesz meg egy ilyet, Prefektusnak… csak a száját képes használni, mindegy nem leszek bunkó bocs. – Mondtam vigyorogva Goldwinnak majd éppen megpillantottam a kanapé mellett egy tangát.

- Juj, ez most kié véletlen itt találtam…. Csak nem kint töltötted az éjszakát valamelyik tanárral? – Mondtam vigyorogva hallottam ezt azt, de most tény és való csak mind pletyka remélem. Na jó nem leszek bunkó vele, „most az egyszer” Észreveszi, hogy nincs jó kedve Anastaciának hoppáá rossz időzítés..

- Ne haragudj, nem akartakalak piszkálni észre sem vettem hogy nincs jó kedved… - Mondtam neki barátságos nyugtalan hangon majd a kezébe nyomtam a tangát.

Nem tudom mi történhetett de kellett volna a számat befogni na mindegy. Ez van Worren Dawson szép volt. – Megkérdezhetem mi a baj? Hátha tudok segíteni… - Érdkelődtem a lány felől. Hangom most nem kötöszködős fajta volt hanem nyugodt és baráti hang. Ritka hogy ilyen hangnemben beszélek.

Patricia

Patricia

Annyira nem is buktak ki. Még egyel több hír, amit Worren megírhat az újságokban. Két hét múlva már saját rovatom lesz a Prófétában, ha rajta múlik. A bocsánatkérésekkel nem megy sokra, és hiába mondom, hogy megbocsátok, amikor feledni nem tudok. Néztem, ahogy Mia elsétál a kastély felé. Valami különös érzés járta át a testem, ahogy felvettem a gyűrűt. Miért nem érzem, hol van Deniel? Mi történt? Olvastam az ilyen fajta gyűrűkről, melyek összekütnek embereket, de azok mind működtek. Nem tudom mi lehet ezzel. Újra felhúztam, de mikor nem történt semmit, rá kellett jönnöm, lehet Deniel levette a sajátját, így távol tartva magától. Hiszen én sem viseltem, megharagudott. Nem, az nem lehet.
Kétségbe esetten próbáltam fel minden ujjamra, de semmi. Könnyes szemekkel néztem a gyűrűt. Reina szavaiból csak néhány szó foszlányt értettem meg, nem is érdekelt. Ahogy elment, Steffre néztem. Csak mi maradtunk.
- Nem kell nekem semmilyen kíséret, nem vagyok már óvódás, visszatalálok a kastélyba, ha akarok - mondtam ridegen a griffendélesnek, de aztán belékaroltam és így lassan indultunk vissza az iskolába. Ahogy beértünk, a diáksereg már elszállingózott a klubhelyiségekbe. Az igazgató nem fog örülni, hogy nem voltunk bent, de most ez a legkisebb problémám. Meg kell tudnom mi van ezzel a merlinverte gyűrűvel, amit még mindig a kezemben szorongattam.
- Elmegyünk a könyvtárba - jelentettem ki, majd meg se várva a lány válaszát, már húztam is magam után. Zárva volt az ajtó. Néhány pálca mozdulattal azonban sikerült kinyitnom. - Ha akarsz jöhetsz, de nincs kizárva, hogy lebukunk - mondtam érdektelenül, majd már indultam is a könyvek rengetgében, hogy megtaláljam ami nekem kell.

Néhány óra múlva már egy halom könyvvel a kezemben és egy másik kupaccal Stefani kezében egyensúlyoztunk be a Tekergők Szobájába, ahol kellemes melegség áradt a kandallóban lobogó tűz nyalábokból. Ledobtam a könyveket, majd elkezdtem olvasgatni őket. Hamarosan meg is találtam ami kellett nekem. Boldog mosolyra húztam ajkaimat, majd felpattantam és már indultam is, hogy keressek egy merengőt. Volt egy a szobában, csak drága Worrenem elpakolta. Ugyis meg fogom találni, ha nem alszok akkor is. Ekkor kitárult az ajtó és egy nyúzott Reina lépett be az ajtón.
- Meg van! - sikkantottam fel izgatottan, majd ki akartam húzni a szekrényből, de az hangos csörömpöléssel a földre esett. - Neeee - mondtam hisztérikusan, majd idegesen toporzékolni kezdtem és ingerülten fordultam Reina felé.
- Összetört. Semmi nem sikerül. Soha, semmi ne... - szemeim ismét felcsillantak, majd ismét a szekrényhez léptem és kivettem a térképet. - Ki ér rá ma este? Elmegyünk az igazgatóiba. Ott biztosan van Merengő, ha a miénket valakinek ilyen szerencsétlenül kellett visszatennie. Itt a térkép. Mr. Blumenthal egy órán belül elmegy, mi pedig beszkünk. Lealábbis én. Szükségem van egy merengőre, mert csak így fog ismét működni a gyűrű - magyaráztam izgatottan, majd beharaptam alsó ajkam és járkálni kezdtem valamit gondolkodni, milyen is volt Deniel. A könyv szerint, nem él elég tisztán emlékezetemben. Kezdtem elfelejteni. Pedig én még mindig ugyan úgy érzek, mint egy éve. Semmi nem tudná ezt megváltoztatni.

Stefani

Steff

Örömmel láttam ,hogy Reina lenyugodott, de mielőtt szólhattam volna Cia kezdett el egy történetet, melynek vége nem teljesen olyan volt mint amit én eddig tudtam. Komolyan mondom nem normális ez a lány.
- Nah, jó várjatok egy percet. ez sokkolt. - Néztem csak előre ez szép. - Tényleg megtetted? Ezt nem gondoltam volna pont rólad. - Néztem üresen a levegőbe. - Patricia, ha odaadtad azt a gyereket annak a nőnek ,akkor már az övé. Te sem örülnél neki ,ha csak egyszer jönne egy nő és elvinne ,hogy az ő gyereke vagy és vele kell laknod. Gondolj csak bele. - Szóltam neki ,most már gyengébb hangon ,e még mindig nem néztem rá. Hiába is tudtam ,ha ránézek talán teljesen megváltozik a véleményem és ezt nem hagyhatom.
- Este lehet benézek... - Kiabáltam Mia után aki épp most tűnt el a sötétségbe. És őt követte Reina is. Remek, egyedül maradtunk Ciával. - Nah, gyere. - Nyújtottam felé karomat...

Reina

Ó, csak tudnám, hogy miért nem tudok valóban ölni a pillantásommal. Pedig annyi kellemetlen embertől szabadíthattam volna meg a világot. Példának okáért vegyük, mondjuk Worrent. Egy felkapaszkodott sárvérű, akinek pech-sorozata miatt még egy kis farkast kór is sikeresen beszerzett magának. Nos, nem hiszem, hogy túlzottan megrázna a hiánya. Jesszus, ma még a szokásosnál is gonoszabb vagyok. Csak tudnám, hogy mi a fene bajom van… Karbatett kézzel hallgattam Ciát, aztán mikor a főzetes részhez ért kissé megdöbbentett. Igazán szólhatott volna, hogy neki kell a bájital, akkor talán még alaposabban készítettem volna el. Nem mintha amit csináltam nem lett volna tökéletes. Dankey, Dankey, mindig csak az az idióta. Nem fog utána menni, hogy aztán Daniel elküldje a francba, utána meg megint összeomoljon. De az a remény és izgatottság, amit a szemeiben láttam felcsillanni nagyon nem tetszett. Figyeltem, ahogy felhúzza az ujjára a gyűrűt. Előbb kell megtalálnom Dankeyt, mint ő. És már tudom is ki fog nekem ebben segíteni. Persze… az egész terv végrehajtásához szükségem lesz Prudence és Stefani közreműködésére is. De kezdjük az elején. Lehunytam smaragdszín szemeimet, majd erősen koncentrálni kezdtem. „Darren! Darren, hallasz engem? Segítened kell! 10 perc múlva a Három Seprűben a… szokásos helyen. Kérlek, siess.” Nos, valami olyasmi van, hogy ha egy vámpír és egy halandó kölcsönösen isznak egymás véréből, akkor valamiféle kapcsolat alakul ki kettejük közt. Tehát bármikor, ha beszélni akarok Darrennel, de messze vagyunk egymástól, csak erősen rá kell koncentrálnom és hallja a szavaimat, én pedig ugyanúgy. Nagyot sóhajtottam, majd odaléptem Ciához és átöleltem.
- Nyugalom. Valahogy lesz, de nekem most muszáj el mennem. Stefani kérlek, menjetek vissza ketten. – fordultam a Griffendélesünk felé. – És amíg nem jövök, vissza NE hagyd egyedül. – az utolsó mondatot tátogtam, aztán távolabb mentem tőlük, intettem még egy utolsót, majd átváltoztam az animágus alakomba és könnyedén kisurrantam a rozoga házból és csendes léptekkel haladtam végig Roxmorts utcáin. Igen, elég érdekes látványt nyújthatott, ahogy egy hiúz mászkál a faluban, de nem tehetek róla, hogy ezzé tudok változni. De nem is bánom. Az egyik sikátorban újra visszaváltoztam, majd sietve mentem be a kocsmába, ott intettem a pultosnak, majd felszaladtam a lépcsőn, végig a folyosón, majd benyitottam a 3-as számú szobába. Megkönnyebbülten észleltem, hogy egy féloldalas mosollyal az arcán Darren várt rám, kényelmesen elhelyezkedve az egyik fotelben.
- Egyszer le fogunk bukni és akkor nekem végem. – morogtam én is mosolyogva, majd fáradtan eldőltem az ágyon. Pár másodperc múlva már egy izmos kar ölelésében találtam magam, aki szórakozottan játszadozott a hajammal.
- Nos, miben kéne segítenem neked?
- Segíts megtalálni Daniel Dankeyt. – morogtam. – Van vele egy elintézetlen ügyem.
- Milyen elintézetlen ügy? Tudod mit, amíg nem ér hozzád nem érdekel. De meglátom, mit tehetek. Nem megy most azonnal, de megtalálom neked és, majd szólok. – mondta, majd csókokat lehelt a nyakamra. Aztán hirtelen megfeszült, abbahagyta és dühösen nézett rám. – Érzem rajtad annak az embernek a szagát. – sziszegte. Felültem, majd a tenyerembe temettem az arcom.
- Darren, ezt már megbeszéltük.
- Akkor is gyűlölöm, hogy a közeledben van. – Na, tessék. Van egy féltékeny vámpírom. Csodás.
- Sajnálom. Most mennem kell, szólj, ha megtaláltad Dankeyt. – feleltem összeszűkített szemekkel, majd felálltam és elindultam az ajtó felé.


A halántékomat dörzsölgetve figyeltem, ahogy Patricia a szobánkban izgatottan járkál össze-vissza és közben valami teljesen értelmetlen dologról fecseg, amire nem voltam képes koncentrálni.
- Fejezd, már be könyörgöm. Fáj a fejem, de kegyetlenül. – morogtam. Megőrjít ezzel a Dankey mániájával.
- Kitaláltad már, hogy hogyan fogod megtalálni?

Mia

Amikor Stefi magához húzott mint megszeppent kislány áltam mellette de még is büszkén. De amikor Cia elkezdett beszélni én néztem rá... Hallgattam és figyeltem. Majdnem megszakadt a szivem nem akartam megbántani.. tényleg.... egy könnycsepp folyt az arcomon végig racomon.
- Cia ne csináld... figyelj, tudod olyan vagy nekem mint a nővérem de nem szeretem ha olyanba kötnek bele amiről nem szeretnék mesélni. Csak egyetlen egy rohadt dologról nem. - Mondtam majd közelebb mentem barátnőmhöz. - Anderson én se vagyok kíváncsi rád, ha normálisan nem tudsz beszélni. Nyugodjatok meg csak fél évet vagyok Roxfortban... Utána megyek Amerikába és csak évvévégn jövök vissza vizsgázni. - Fejeztem be és néztem Reinára. Most valahogy teljesen eltávolodtunk egymástól hülye aranyvér mániája kezdett az idegeimre menni.

Kivettem egy emléket beletettem a fiolába.
- Tudni akarjátok mi történt Dylan és köztem? Tessék. - Nyomtam a fiolát Cia kezébe. - Szavamban úgysem hinnétek így hát nézzétek meg. Viszont Amíg Cia is gúnyos mondattal fog beszélni addig ne szóljatok hozzám. - Tettem a megjegyzést a két mardekárosnak. - Én nem haragszom és bocs ami történt. Viszont Stefi azt hiszem vissza megyek a kis kastélyomba Ott szívesebben látnak. - Fejeztem be a mondatot és nem érdekelt, az sem hogy Cia felhúzta a gyűrűjét. Fogtam magam és elindultam vissza a kastélyba.

Patricia

Patricia

- Most, hogy megjött az újságírónk is, itt az ideje, hogy megtudjátok a teljes igazságot és az a félig elkészült cikk is a reális tényekkel valóságot lásson - meredtem vádlón Prudence-re, majd felpattantam és kezemet tördelve lehajtottam fejem, hogy erőt gyűjtsek. Meg fognak utálni, de most már mindegy.
- Mikor elmondtam, hogy terhes vagyok, úgy döntöttem elvetetem. Nem érdekelt, hogy kié, nem érdekelt, senki másnak a véleménye. Az én testem volt, az én életem és az én döntésem. Nem haboztam, elmentem a klinikára, hogy mindent bevalljak apámnak, aki már sejtette a dolgot és véget vessek ennek az őrültségnek. Azonban mikor ott álltam a váróban, egy fiatal, nőt láttam meg, akinek nem lehetett gyereke. Hosszú évek próbálkozása után sem, sem mesterségesen. Életemben talán először érdekelt egy másik ember érzése, az, hogy a hasamban növekvő gyerek jó helyre, szerető családba kerüljön. Jól döntöttem akkor. Mikor már az állapotomat nem tudtam titkkolni, bő ruhákban jártam, és végső soron Reinához fordultam - hallgattam el pár percre majd nagy levegőt vettem és folytattam. - Megfőzte a bájitalt, így senki nem jöhetett rá, nem volt veszélye a dolognak.

- Szerintem mindenki tudja, ki az apa - túrtam bele hajamba és most nyugtatóan hatottak rám a selymes tincsek ahogy vékony, fehár ujjaim végig siklottak közöttük. - A gyűrű segítségével megtalálom Denielt, mert azt mondta, hogy ha felveszem, tudni fogom hol van. Ha meg van Deniel, együtt megkeressük a fiunkat - mondtam örömmel és izgatottsággal hangomban. A gyűrűt még mindig nem mertem felvenni, csak nézegettem. Rettegtem, hogy már más nővel van, esetleg, hogy nem kellenék már neki és a gyerek sem. Miért velem türténik ez? A régi életemet vissza kell kapnom, de nem ilyen áron, mert az már ugysem lesz ugyan olyan.
- Tudom, most mindenki pár szép szót a fejemhez vág és elmegy - mondtam keserűen gunyoros vigyorral és felhúzott térdekkel visszaültem a lányok mellé, és lassan, csukott szemmel kezdtem felhúzni a gyűrűt.

Stefani

Steff

- Hát én azért azt nem mondom mint Reina. Mert tudod mindenki azt mondja ,hogy egyszer ős ellenségek leszünk. De szerintem azért elmondhatod. - Néztem a lányra mosolyogva. Közben átöleltem. De, ekkor megérkezett Mia is. Remek így a teljes a csapat. De ekkor Reina felpattant és hirtelen úgy nézett ki mint aki ölni készül.
- Persze Mia. Gyere. - Húztam magam mellé a lányt, mintha észre sem venném Reina reakcióját. - Ne foglalkozz vele ,nem teljesen komplett mostanában. - Súgtam nagyon halkan Prue fülébe.
- Nah oké mindenki figyeljen ide nem akarok vitát. Megértettétek? Miának igaza volt abban ,hogy visszavágott Ciának mivel szeretett Mardekárosunk éppen őt basztatta. Ciát pedig megértem ,hogy megsértődött. De azt nem értem ,hogy te miért akarod ennyire védeni. Szerintem képes rá egyedül is. - Néztem Reinára. Nem tudtam haraggal ,vagy mosollyal nézzek e rá ,így végül a nyugodt arcizmok mellett döntöttem ,bal karommal pedig Pruet is magamhoz húztam. És közben reméltem ,hogy Reina képes lesz kontrolálni magát...

Reina

Csak szánakozva ráztam meg a fejem, mikor Cia a gyűrű után kezdett kutatni. Természetesen emlékeztem, hogy hova dobta… de reménykedtem benne, hogy nem fogja megtalálni. De nem jött össze. Csendben ültünk egymás mellett a rozoga lépcsőn, majd pár perc múlva megjelent Stefani, aki megpróbálta felvidítani Patriciát. Én meg sem kíséreltem.
- Cia, már rég megtanulhattad volna, hogy nekem nem tudsz olyat mondani, amivel elriasztanál magadtól. – húztam rideg mosolyra ajkaimat. Ennél többre nem igen futotta. Aztán mikor lépések zaját hallottam és a sötétből egy vörös hajzuhatag jött elő, smaragdszín szemeim fenyegetően megvillantak, majd felálltam. Ha megszólal, megátkozom. És most nem valami piti kis bűbájra gondolok, hanem esküszöm, ráküldök egy Cruciatust. A fekete mágia nem áll messze tőlem és a hangulatomat tekintve szemrebbenés nélkül meg tudtam volna kínozni Worrent, vagy bárkit, aki egy cseppet is feldühít.
- Nem hinném, hogy a többség túlzottan szívesen lát itt téged Worren. – köptem oda neki fagyosan mégis gyűlölködve a szavakat.

Mia

Hát ezt nem hiszem el. Én leszek lesárévrűzve azért, mert majdnem mind végig Cia csinálta... Nem hiszem el...
- Anderson ne aggódj, nekem is vannak befolyásos ismerőseim nem úgy mint neked. - Köptem oda neki lenézően, majd Brendon is mellém állt.

- Lehet, hogy a tesóm és utálom néha, de akkor sem kellene ezt mondani. Ha ő sárvérűűűű te mi vagy? Csak egy mocskos aranyvérű kisribanc akinek a szája csak arra jár, hogy cigizzen vele. Az összes aranyvérű kispicsa ezt csinálja. Hiába ezért van Stefaninak is normális pasija, már évek óta. Tudom mert mesélte Mia. Sok mindent mesélt nekem és tudod mit Anderson. 24 órán belül többett fogok megtudni rólad mint egy hisztis picsa. Elhiszed? Ha nem hisze el ne hidd el de komolyan megteszem.... - Vágott a szavamba Brendon én csak néztem rá, csodálkozó szemekkel. Nem védett még meg soha de ez most sziven ütött.

Bementem a vacsorára, majd megvártam Bre dbeosztását. Mardekár remek, na nem baj... annál jobb élvezem majd a szivatását. Mardekár veszteni fog.... Gondolkoztam el, azon beszélni kéne Ciáékkal. De most engem bántott meg, én csak vissza adtam. A klubhelyiség menet után elindultam a szellem szállásra. Ahogy bementem, csak megszeppetten álltam ott ahol voltak a lányok.

- Egy rideg boszorkánynak van hely? Vagy menjen vissza a Hugrabug helyiségbe? - Kérdeztem nyugodt hangon közben Ciára néztem. Valahol még is a hugomnak tekintem szeretem is, nem tudtam mit mondani. Sosem mondtam el senkinek mi történt.. Bájital hatása alatt voltam és Hemsworth így fektetett le. Ez egyenlő a megerőszakolással. Lehet hülye voltam de akkor is.

Patricia

Patricia

Fájdalmasan nyögtem fel, mikor meghallottam Reina szavait.
- Nem - ennyit voltam képes kipréselni magamból, majd bőröndömet, immár hangyányi méretében zsebre tettem. A Szellem Szállás előtt csak vetettem egy célzó pillantást Reinára. Ha akar megvárhat, de ha jön, nem fogom kizárni. Lassan mégis határozottan tártam ki magam előtt az ajtót, ami nyikorogva mutatott utat. Belépve hallottam az ócska hajópadló recsegését, mely minden kecses lépésemet követte. A falon nagyobb repedések voltak, és a vakolat nagy része is lehullott. Egy valami azonban eltűnt, és ettől egyszerűen megőrültem. Kutatni kezdtem, minden egyes négyzetmétert felbolygattam, de sehol nem volt. Nincs meg. A szoba közepén álló fekete, szakadt kanapéra lerogytam és tenyerembe temettem arcomat. Hova tettem, hova tettem. Ennyire hülye is csak én lehetek. Reina hibája, miért kellett azt mondania, hogy dobjam el. Még, jó, hogy nem... ez az. A szekrényhez léptem, mely mögött ott volt a falba épített dobozka. Reménykedve, remegő kezekkel húztam ki belőle valamit.

Ujjaim között forgattam az arany gyűrűt, és ködös tekintettel meredtem Reinára, aki ott ült mellettem a lépcsőn. Szapora lépésekkel megérkezett Stefani. Csak fél füllel figyeltem szónoklásaikat. Tudtam, hogy csak segíteni akartak, de nem ez járt a fejemben, hanem a baba. Vissza akarom kapni.
- Hazudtam - motyogtam olyan halkan, hogy reméltem nem hallja meg egyikük sem. - Nem, ez még nem volt kikészítő. De nem tudom, elmondjam -e nektek. Félek, hogy örökre megutáltok. Nem fogtok megérteni - dőltem neki az ajtónak, és Steff vállára hajtottam a fejem, aki a baloldalamon ült, míg Reina a jobbon.

Reina

Gyilkos pillantást küldtem Mia felé, amikor egy rendkívül kényelmetlen témával rukkolt elő. Csodálatos. Még jó, hogy neki nem mondtam túl sok mindent a saját életemről. Ha Cia terhességét kikotyogta, még képes lenne azt is szétkürtölni, hogy van egy húgom, aki vérfarkas. És ez nem kifejezetten rám nézve lenne kínos és megalázó, inkább a családomra. Amint már vagy ezerszer végighallgattam szörnyű szégyen ez egy olyan büszke és nagy múltú családnak, mint az enyém. De ez nem történhet meg, mivel erről csak Stefani tud, és ő sosem árulna el. Legalábbis remélem…
- Ugyan Worren, a te piszkos kis titkaidat nem is tudom kivel kéne közölnöm. Ha elfelejtethetted volna, nekem sokkal nagyobb befolyásom van minden téren, mint neked. Mert te nem vagy más… mint egy mocskos kis sárvérű… na meg persze egy rühös dög. – köptem gúnyosan neki. Lehet, hogy nem gondoltam komolyan, de azt nem igazán tudtam elviselni, hogy ha a legjobb barátnőmet bántják. Ezt senki sem úszhatja meg csak úgy, még az egy másik barátom is. Kiszabadítottam magam Damian öleléséből, ami nem volt egyszerű feladat, mivel észrevette, hogy ideges vagyok megpróbált visszatartani. Miután végre sikerült kiszakítanom magam a karjaiból felálltam, majd bájos mosolyt küldtem Mia felé.
- Nagyon, nagyon könnyen tönkre tehetlek Worren. De te ellenben… egy senki vagy hozzám képest. – ezt olyan hangsúllyal mondtam neki, mintha csak azt közöltem vele, hogy milyen csodásan süt a nap. Ami nem volt igaz, mert az égen vészjósló felhők gyülekeztek. Tehát még az időjárás is a hangulatomhoz igazodik.
- Hemsworth, ezt nem velem kell megbeszélned, hanem Patriciával. Amennyit akar, majd ő elmond neked. De én soha nem árulom el a barátaimat. – közöltem vele, majd gyors léptekkel indultam szőke barátnőm után. Szóval az iskola helyett Roxmortsba megy. Rendben. Észrevétlenül haladtam mögötte, majd mikor felismertem az úti célunkat dühösen felszisszentem, de tovább követtem Patriciát. A Szellem Szállás. Na, meg Dankey gyűrűje. Minek az neki?! Hiszen most itt van neki Hemsworth, aki szereti és minden kívánságát lesi. Összeszorítottam a fogaimat, majd Cia mellé léptem.
- Szóval még mindig nem léptél túl rajta. – ez nem kérdés volt, inkább megállapítás. Bár a hangom teljesen nyugodt volt, legszívesebben szidtam volna barátnőm hülye fejét, mert nem képes elfelejteni azt a barom Dankeyt. Bár… az első szerelem pótolhatatlan és ezt nekem is el kell fogadnom…

Stefani

Steff

- Ugyan már fejezzétek be. Ez már nem vicces... - Próbáltam volna lecsitítani őket ,de nem ment. Az elején tényleg vicces volt, de kezdett eldurvulni a helyzet. - Mia... - Meredtem a lányra dühösen, most ezt miért kellett felhozni? Nem hiszem el. Bármit elkezdünk mindenből véres ügy lesz. Nah, persze én sem vagyok mindig ártatlan ,de most annak számítottam ebben a vitában. Segélykérő pillantást vetettem Reina felé, de úgy látszik ő túlságosan is el volt foglalva azzal, hogy Damiennel enyelegjenek. Nem hiszem el....

- Tűnj már az útból Hemsworth. - Mérgelődtem mert ez a vadbarom beállt az ajtóba. Végül sikerült kipréselnem magam a kabin ajtaján ,közben magammal rángatnom óriási ,600kilós pakkomat. Mikor épp rángattam volna le egy segítő kéz emelte le vonatról ládámat.
- Köszi. - Küldtem egy hálálkodó mosolyt a diák felé akinek nevét még véletlen sem tudtam. Ekkor megpillantottam Prefektus társam.

- Figyelj ,itt a névsor nekem fontos dolgom van. Jah, megtennéd ,hogy ezt felviszed? Ezer hála... - Nyomtam kezébe a bőröndöt. Hiába is a gyerek túlságosan kedves volt, szinte már szánalomra méltó. Még hallottam ,hogy elnyöszörög egy "Rendben"- t, aztán már rohantam is a szőke lány után.

- Várj már meg. - Léptem oda hozzá. - Figyelj tudod ,hogy nem akart megbántani. Csak vannak néha olyan pillanatok mikor a szánk előbb jár mint az agyunk. Ezt pont neked kéne tudnod... - Fordítottam magam felé a lányt. - Kikészítő ,vagy ugye tudod? - Vigyorodtam el. Jajj, Merlinem most inkább kínozni lenne kedvem nem pátyolgatni...

Patricia

Patricia

Ezt nem hiszem el. Fogja már be. Így bízzon az ember a barátaiban? Most ilyen dolgokat miért kell szóba hozni? Worrennel soha az életben semmit nem osztok meg. Azt akartam, hogy őrizze meg, erre megírja egy újságban? Miért tette ezt velem? Megérdemeltem? Talán. De nem pont tőle vártam volna.
Éreztem, hogy derekamon egyre lazább lesz a szorítás, míg végül Dylan maga mellé tol, de minél távolabb. Nem rezdültek meg arcizmaim, segítségkérően meredtem Reinára. Tudtak róla mind a hárman. De nem Miától vártam volna ezt. Egy hideg könnycsepp szánkázott végig érzelemmentes orcámon. Nem töröltem le, büszkén és dacosan felszegtem a fejem, majd lassú és méltóságteljes léptekkel mentem ki a folyosóra.

Miért kellett ezt felhoznia? Igen, emlékszem, mikor kiderült és emlékszem nagyon jól ki hogyan reagált. Egyben biztos voltam, még hozzá, hogy elvetetem. De nem történt meg, habár mindenki így tudta, hogy csak egy rossz emlék. Lett volna, ha éppen nem akkor találkozok egy nővel apám klinikáján. Ott ültem a váróban és készültem beszélni vele, mikor megláttam a nőt. Nekem nem volt kedvem gyereket nevelni, neki pedig pont egy babára volt szóksége. Reina segített bájitalt főzni, ami eltűnteti a hasam, de nem tudta kinek vagy minek kell egy eltűntető bájital. Egy kisfiam született, de nem vetettem rá csak egyetlen pillantást, majd már át is adtam a nőnek, aki egyedül fogja felnevelni a gyereket. Mindenkinek jobb lett így.

Néztem a változó tájat. Mindjárt megérkezünk, állapítottam meg, de ekkor Worren hangját hallottam meg.
- Dylan nem tudta, de szerintem sok mindent nem tudnak rólad az emberek rajtam kívül - mondtam neki vádlón, majd megcsóváltam a fejem. - Mondjuk kezdjük Dylennel, ha ugyis Ő van a középpontban. Kezdjük az elején. Dylan, meg Te, a Hugrabugos szobádban. Első alkalom. Dereng már valami? Vagy beszéljünk másról. Te, meg Én, Tiltott Rengeteg. Esetleg az azt követő reggel, mikor találkoztunk a Tekergők Szobájában. Csak hogy néhányat említsek köptem oda gúnyosan, majd bementem a kabinba félre lökve Worrent. Pálcám segítségével leszedtem a hatalmas bőröndömet, és magam után lebegtetve jöttem volna ki, ha nem érzem, hogy egy kéz kulcsolódott a csuklómra. Ahogy felnéztem az egy fejjel magasabb Dylant láttam meg, kinek bántottság csillogott kék szemeiben.
- Nem fogok bocsánatot kérni. Ez is hozzám tartozik, ha nem tetszik, menj el, hagyj itt, az egész Roxfort tele van ribancokkal, rád várnak. Nekem nincs semmire szükségem, főleg nem arra, hogy ki... - nem fejezhettem be, mert megcsókolt. Nem viszonoztam, csak álltam egy helyben, majd félre lökve a srácot, kirohantam, így már nem láthattam ahogy Dylan Reinához fordul éd faggatni kezdi.

Csak mentem, de nem az iskolába. Dehogy. Nem érdekel az évnyitó, meg kellett találnom a gyűrűt amit Denieltől kaptam. Én ezt nem bírom. Megkeresem és utána megyek, észre se fogják venni...