Mia

Amikor Stefi magához húzott mint megszeppent kislány áltam mellette de még is büszkén. De amikor Cia elkezdett beszélni én néztem rá... Hallgattam és figyeltem. Majdnem megszakadt a szivem nem akartam megbántani.. tényleg.... egy könnycsepp folyt az arcomon végig racomon.
- Cia ne csináld... figyelj, tudod olyan vagy nekem mint a nővérem de nem szeretem ha olyanba kötnek bele amiről nem szeretnék mesélni. Csak egyetlen egy rohadt dologról nem. - Mondtam majd közelebb mentem barátnőmhöz. - Anderson én se vagyok kíváncsi rád, ha normálisan nem tudsz beszélni. Nyugodjatok meg csak fél évet vagyok Roxfortban... Utána megyek Amerikába és csak évvévégn jövök vissza vizsgázni. - Fejeztem be és néztem Reinára. Most valahogy teljesen eltávolodtunk egymástól hülye aranyvér mániája kezdett az idegeimre menni.

Kivettem egy emléket beletettem a fiolába.
- Tudni akarjátok mi történt Dylan és köztem? Tessék. - Nyomtam a fiolát Cia kezébe. - Szavamban úgysem hinnétek így hát nézzétek meg. Viszont Amíg Cia is gúnyos mondattal fog beszélni addig ne szóljatok hozzám. - Tettem a megjegyzést a két mardekárosnak. - Én nem haragszom és bocs ami történt. Viszont Stefi azt hiszem vissza megyek a kis kastélyomba Ott szívesebben látnak. - Fejeztem be a mondatot és nem érdekelt, az sem hogy Cia felhúzta a gyűrűjét. Fogtam magam és elindultam vissza a kastélyba.