Stefani

Steff

Elérkezett a nagy nap. Remek mehetek vissza ebbe az átkozott börtönbe. Na jó imádtam az iskolát, persze nem azért mert sznob voltam ,vagy ilyesmi, hanem mert ott volt a diáksereg. A rengeteg jópofa ember. És az én három idióta barátnőm. Akiket már nagyon ,nagyon ,nagyon régen láttam. Nem nagyon bírtam már türelemmel ,hogy ne induljak már el. Nevelő apám eltervezte ,hogy 10órakor indulunk. Hát a nagy fenét fogok akkor indulni. Halálra untam magam a nyáron. Persze voltak itt is úgy nevezett "barátaim " persze velük is csak azért voltam ,mert másképpen meguntam volna az életem, de ott a suli ahol rengeteg van és egy perccel sem akartam tovább itthon maradni.
- Induljunk már... - Méltatlankodtam az előszoba ajtóban. Nah, persze anyám most is méltatlankodott ,hogy milyen ruhába vagyok. De ezt már megszoktam. Kedvenc foglalkozása az volt, hogy minden szavával beszóljon. Megörhít.

Remek ,nagy nehézségek árán ,de sikerült leráznom a családomat és magabiztosan szeltem át a vonatot. Szerencse ,hogy hamar érkeztem és ,így alig volt a járműn diák. Rögtön célba vettem kedvenc kupémat, ami helyszínt adott az "első csókomnak". Jah, na az szép év volt. Már jól is kezdődött. Reméljük az idei is jó lesz, ha már így pasi nélkül kezdjük.

- Miaaa... - Öleltem át a lányt. Tényleg hiányzott. - Matt.... - Néztem rá viccesen lenézően. - Mia ,hogy vagy képes vele járni? - Kérdeztem felháborodva. - Na jó csak viccelek.... - Öltöttem ki a nyelvem Matt felé. Dankeyhez képest szent volt az biztos. Daylent még nem ismertem, de Damien... Nah, a mardekárosainknak sincs ízlésük.
- Keresel valamit? - Néztem a harmadik személyre, de mikor Mia értesített róla ki is az kissé elpirultam. Nah, igen hajlamos vagyok néha bunkónak lenni ,például ,mikor idegenek ,csak úgy idejönnek és úgy tesznek mintha nagy spanok lennénk. - Akkor bocs. Stefani Kuk. - Nyújtottam felé jobbomat. Komolyan mondom hihetetlen ,hogy mik ki nem derülnek. Ennyi év után ha nekem felbukkanna egy bátyám... Jujj, a gondolat is borzalmas. Közben kényelmesen elhelyezkedtem , lábamat a szemben lévő ülésekre tettem pihentetőül, de ekkor az a kis patkány, Mia tesója, csak úgy ledobta. - Most neked mi bajod? Nem férsz el? - Méregettem gyilkos pillantásokkal ,de ekkor nyílt az ajtó.
- Goldwin,Hemsworth... - Biccentettem nekik és már Reina is bevágódott, jah ,de előtte még Damien is. - Szia Reina... - Viszonoztam ölelését.
- Damien szerintem mindenki örülne annak ha ki tudnál nyögni egy köszönést vagy valamit. Szerintem megérdemelnénk, de ekkor Cia szavaira lettem figyelmes.
- Ne aludjál már már Cia. És amúgy sem illik Miát így beégetni a tesója előtt. - Néztem vádlón a lányra ,majd huncutul elmosolyodtam. - Mellesleg ha most itt elkezdenénk sorolni Mia kufircait, nem végeznénk évvégéig. De most komolyan, szerintem a 200at már túllépte. És most nem is mondtam sokat. Megrontja az egész iskolát. Nah meg a Roxmortsiakat. Ne haragudj ,de a csapos van vagy 60 éves... - Nevettem. Hát igen tudok én szemét lenni...