Patricia
Végig hallgattam Matt és Brendon vádaskodását. Természetesen, Dylan pártján álltam és éppen a két másik srác sem tudott volna más belátásra bírni. Dylan egyszer tett ilyet. Nem tudom elképzelni róla, hogy képes lenne egy nőt erőszakkal a magáévá tenni. Meg egyébként is, nincs rá szüksége, mert mindenki felkínálja magát neki. Akkor meg mire alapozik ez a két idióta? Nem is érdekelnek, én bízok Dylanben. De akkor miért érzem belül ezt a remegést. A mellettem ülő srác is észrevette tétovázásomat, így végig simított a combomon. Merlin, miért nem tudok feltétel nélkül hinni neki? Mi történt velem?
- Tudod, hogy nem tennék ilyet kicsim - suttogta a fülembe és közelebb húzott magához. Egyszer történt meg, csak egyszer tette meg. Győzködtem sokáig magam, majd mikor Matt és Brendon megint felbőszülve álltak előttünk, lefejtettem magamról kutakodó ujjait.
- Brendon, Matthias szeretem Miát, de ne fogjatok mindent Dylanre. Valakinek meg is kellett innia az italt, és nem hiszem, hogy Dylan volt az aki leöntötte a torkán az alkoholt - mondtam nyugodt hangon a két srácnak, majd megint éreztem, hogy Dylan magához húzott. Hazudott volna? Miért feltételezek ilyet? Hiszen pár órája vallott szerelmet és lesi minden kívánságomat, ahogy Reina mondaná. Nem is értem, hogy miért nem tudom szeretni őt. Rengeteg gyönyörű pillanat és emlék köt Dylanhez, de még több Denielhez. Hosszú úton választ, csak bolond remél. Itt megint én vagyok a bolond, aki nem tudja kinek higyjen.
- Idefigyeljetek, ti, kitten. Dylan egyszer tette meg. Biztos vagyok benne, hogy nem bántalmazott volna senkit. Prudence pedig tanuljon a hülyeségéből, és ne fogadjon el mindent amit a kezébe nyomtak. Nem fogok mindent elmondani nektek, mert nincs közötök hozzá, de azt jó ha tudjátok, hogy itt nem csak Dylan tett ilyet. És nem szeretném részletezni ki futott bele egy ilyen zsákutcába - mondtam jegesen, miközben büszkén méregettem Mattet. Ő nagyon jól tudta, hogy miről beszélek. Hiszen ő volt az, aki két negyedéves lányt csábított a griffendél öltözőbe, nem részletezem, hogy mit akart kezdeni velük, de hogy nem kviddicsezni mentek, az is biztos. Mikor pedig beértem, én kerültem bajba. De most már mindegy, hiszen megtörtént. Nem beszélünk erről, de tudom, hogy Matt ugyan úgy emlékszik arra az estére, mint én.
- Nem érdekel, hogy mit csináltok, de Dylanhez nem nyúltok. Egy ujjal sem, különben mind a ketten alsógatyában fogtok a tanári asztalon feküdni valamelyik reggel az ágyatok helyett. Remélem érthető voltam - fenyegettem meg a két srácot, majd hátra fordultam, és hevesen megcsókoltam Dylant, nehogy itt vetkőzztessen le. Csókunk közben nem láthattam, hogy kajánul elvigyorodik és piszkosul rákacsint a két fiúra.
Végig hallgattam Matt és Brendon vádaskodását. Természetesen, Dylan pártján álltam és éppen a két másik srác sem tudott volna más belátásra bírni. Dylan egyszer tett ilyet. Nem tudom elképzelni róla, hogy képes lenne egy nőt erőszakkal a magáévá tenni. Meg egyébként is, nincs rá szüksége, mert mindenki felkínálja magát neki. Akkor meg mire alapozik ez a két idióta? Nem is érdekelnek, én bízok Dylanben. De akkor miért érzem belül ezt a remegést. A mellettem ülő srác is észrevette tétovázásomat, így végig simított a combomon. Merlin, miért nem tudok feltétel nélkül hinni neki? Mi történt velem?
- Tudod, hogy nem tennék ilyet kicsim - suttogta a fülembe és közelebb húzott magához. Egyszer történt meg, csak egyszer tette meg. Győzködtem sokáig magam, majd mikor Matt és Brendon megint felbőszülve álltak előttünk, lefejtettem magamról kutakodó ujjait.
- Brendon, Matthias szeretem Miát, de ne fogjatok mindent Dylanre. Valakinek meg is kellett innia az italt, és nem hiszem, hogy Dylan volt az aki leöntötte a torkán az alkoholt - mondtam nyugodt hangon a két srácnak, majd megint éreztem, hogy Dylan magához húzott. Hazudott volna? Miért feltételezek ilyet? Hiszen pár órája vallott szerelmet és lesi minden kívánságomat, ahogy Reina mondaná. Nem is értem, hogy miért nem tudom szeretni őt. Rengeteg gyönyörű pillanat és emlék köt Dylanhez, de még több Denielhez. Hosszú úton választ, csak bolond remél. Itt megint én vagyok a bolond, aki nem tudja kinek higyjen.
- Idefigyeljetek, ti, kitten. Dylan egyszer tette meg. Biztos vagyok benne, hogy nem bántalmazott volna senkit. Prudence pedig tanuljon a hülyeségéből, és ne fogadjon el mindent amit a kezébe nyomtak. Nem fogok mindent elmondani nektek, mert nincs közötök hozzá, de azt jó ha tudjátok, hogy itt nem csak Dylan tett ilyet. És nem szeretném részletezni ki futott bele egy ilyen zsákutcába - mondtam jegesen, miközben büszkén méregettem Mattet. Ő nagyon jól tudta, hogy miről beszélek. Hiszen ő volt az, aki két negyedéves lányt csábított a griffendél öltözőbe, nem részletezem, hogy mit akart kezdeni velük, de hogy nem kviddicsezni mentek, az is biztos. Mikor pedig beértem, én kerültem bajba. De most már mindegy, hiszen megtörtént. Nem beszélünk erről, de tudom, hogy Matt ugyan úgy emlékszik arra az estére, mint én.
- Nem érdekel, hogy mit csináltok, de Dylanhez nem nyúltok. Egy ujjal sem, különben mind a ketten alsógatyában fogtok a tanári asztalon feküdni valamelyik reggel az ágyatok helyett. Remélem érthető voltam - fenyegettem meg a két srácot, majd hátra fordultam, és hevesen megcsókoltam Dylant, nehogy itt vetkőzztessen le. Csókunk közben nem láthattam, hogy kajánul elvigyorodik és piszkosul rákacsint a két fiúra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése