2010. július 4., vasárnap

Brendon és Matt

Figyeltem, amint Anastacia is mellém jött. Észrevettem, hogy bámul valakit ez Dlyan lehetett... aki egy pontott bámult. De hisz ez... a húgom... Éppen valami italt ivott, és ahogy Cia megnézte a poharat lehetett látni valami nyomott.
Ekkor a húgicám megcsókolta a Hóllóst. Na nee....
- Nem maradjunk még. - Jelentettem ki de megfogta a kezemet és kiszedett az emlékből. Feszült volt a légkör... nem hiszem el nem hiszem el nem hiszem el... Meg verem hogy a húgomra ilyenre késztette. Megértem miért nem beszélhetett róla.

- Kíváncsiskodnom? A húgomról van szó. Na most meghal az a szemét láda... - Mondtam és ott hagytam Anastaciát és indultam a Hollóba. Elindultam a folyosón ki jön velem szembe? Pont Az emlegetett szamár.

- Na most véged van.. - Mentem oda hozzá és behúztam Neki egyet. - A húgom miatt kaptad amiért megerőszakoltad. - Ezt meg azért kaptad, mert ha hozzá mersz nyúlni még egyszer így esküszöm letépem a töködet. - Húztam be egyet a gyomrába de ekkor Cia ugrott a hátamra. - Engedj el, Most. - Kiszakítottam magam a lány fogásából és ekkor egy újabb emberébe találtam magam. - Matt, engedj el..

- A verekedés nem old meg semmit, nyugodjatok már le a fenébe is. - Kiabált Darwin, ránk.
- Azt se tudod mi történt a húgom és...
- Ő közte? De tudom. Egy ideje tudom csak nem tudtam mikor hozzam szóba. De ha már itt tartunk. Dylan. - Húzott be neki is Matt egyet. - Ezt azért mert kislányokkal nem kezdünk ki. És így kvittek vagyunk. - Dőltünk neki a falnak. - Anastacia akarsz valamit mondani? - Kérdeztem tőle, vigyorogva mint a láthatlan gomba ott állt mereven.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése