Patricia
Annyira nem is buktak ki. Még egyel több hír, amit Worren megírhat az újságokban. Két hét múlva már saját rovatom lesz a Prófétában, ha rajta múlik. A bocsánatkérésekkel nem megy sokra, és hiába mondom, hogy megbocsátok, amikor feledni nem tudok. Néztem, ahogy Mia elsétál a kastély felé. Valami különös érzés járta át a testem, ahogy felvettem a gyűrűt. Miért nem érzem, hol van Deniel? Mi történt? Olvastam az ilyen fajta gyűrűkről, melyek összekütnek embereket, de azok mind működtek. Nem tudom mi lehet ezzel. Újra felhúztam, de mikor nem történt semmit, rá kellett jönnöm, lehet Deniel levette a sajátját, így távol tartva magától. Hiszen én sem viseltem, megharagudott. Nem, az nem lehet.
Kétségbe esetten próbáltam fel minden ujjamra, de semmi. Könnyes szemekkel néztem a gyűrűt. Reina szavaiból csak néhány szó foszlányt értettem meg, nem is érdekelt. Ahogy elment, Steffre néztem. Csak mi maradtunk.
- Nem kell nekem semmilyen kíséret, nem vagyok már óvódás, visszatalálok a kastélyba, ha akarok - mondtam ridegen a griffendélesnek, de aztán belékaroltam és így lassan indultunk vissza az iskolába. Ahogy beértünk, a diáksereg már elszállingózott a klubhelyiségekbe. Az igazgató nem fog örülni, hogy nem voltunk bent, de most ez a legkisebb problémám. Meg kell tudnom mi van ezzel a merlinverte gyűrűvel, amit még mindig a kezemben szorongattam.
- Elmegyünk a könyvtárba - jelentettem ki, majd meg se várva a lány válaszát, már húztam is magam után. Zárva volt az ajtó. Néhány pálca mozdulattal azonban sikerült kinyitnom. - Ha akarsz jöhetsz, de nincs kizárva, hogy lebukunk - mondtam érdektelenül, majd már indultam is a könyvek rengetgében, hogy megtaláljam ami nekem kell.
Néhány óra múlva már egy halom könyvvel a kezemben és egy másik kupaccal Stefani kezében egyensúlyoztunk be a Tekergők Szobájába, ahol kellemes melegség áradt a kandallóban lobogó tűz nyalábokból. Ledobtam a könyveket, majd elkezdtem olvasgatni őket. Hamarosan meg is találtam ami kellett nekem. Boldog mosolyra húztam ajkaimat, majd felpattantam és már indultam is, hogy keressek egy merengőt. Volt egy a szobában, csak drága Worrenem elpakolta. Ugyis meg fogom találni, ha nem alszok akkor is. Ekkor kitárult az ajtó és egy nyúzott Reina lépett be az ajtón.
- Meg van! - sikkantottam fel izgatottan, majd ki akartam húzni a szekrényből, de az hangos csörömpöléssel a földre esett. - Neeee - mondtam hisztérikusan, majd idegesen toporzékolni kezdtem és ingerülten fordultam Reina felé.
- Összetört. Semmi nem sikerül. Soha, semmi ne... - szemeim ismét felcsillantak, majd ismét a szekrényhez léptem és kivettem a térképet. - Ki ér rá ma este? Elmegyünk az igazgatóiba. Ott biztosan van Merengő, ha a miénket valakinek ilyen szerencsétlenül kellett visszatennie. Itt a térkép. Mr. Blumenthal egy órán belül elmegy, mi pedig beszkünk. Lealábbis én. Szükségem van egy merengőre, mert csak így fog ismét működni a gyűrű - magyaráztam izgatottan, majd beharaptam alsó ajkam és járkálni kezdtem valamit gondolkodni, milyen is volt Deniel. A könyv szerint, nem él elég tisztán emlékezetemben. Kezdtem elfelejteni. Pedig én még mindig ugyan úgy érzek, mint egy éve. Semmi nem tudná ezt megváltoztatni.
Annyira nem is buktak ki. Még egyel több hír, amit Worren megírhat az újságokban. Két hét múlva már saját rovatom lesz a Prófétában, ha rajta múlik. A bocsánatkérésekkel nem megy sokra, és hiába mondom, hogy megbocsátok, amikor feledni nem tudok. Néztem, ahogy Mia elsétál a kastély felé. Valami különös érzés járta át a testem, ahogy felvettem a gyűrűt. Miért nem érzem, hol van Deniel? Mi történt? Olvastam az ilyen fajta gyűrűkről, melyek összekütnek embereket, de azok mind működtek. Nem tudom mi lehet ezzel. Újra felhúztam, de mikor nem történt semmit, rá kellett jönnöm, lehet Deniel levette a sajátját, így távol tartva magától. Hiszen én sem viseltem, megharagudott. Nem, az nem lehet.
Kétségbe esetten próbáltam fel minden ujjamra, de semmi. Könnyes szemekkel néztem a gyűrűt. Reina szavaiból csak néhány szó foszlányt értettem meg, nem is érdekelt. Ahogy elment, Steffre néztem. Csak mi maradtunk.
- Nem kell nekem semmilyen kíséret, nem vagyok már óvódás, visszatalálok a kastélyba, ha akarok - mondtam ridegen a griffendélesnek, de aztán belékaroltam és így lassan indultunk vissza az iskolába. Ahogy beértünk, a diáksereg már elszállingózott a klubhelyiségekbe. Az igazgató nem fog örülni, hogy nem voltunk bent, de most ez a legkisebb problémám. Meg kell tudnom mi van ezzel a merlinverte gyűrűvel, amit még mindig a kezemben szorongattam.
- Elmegyünk a könyvtárba - jelentettem ki, majd meg se várva a lány válaszát, már húztam is magam után. Zárva volt az ajtó. Néhány pálca mozdulattal azonban sikerült kinyitnom. - Ha akarsz jöhetsz, de nincs kizárva, hogy lebukunk - mondtam érdektelenül, majd már indultam is a könyvek rengetgében, hogy megtaláljam ami nekem kell.
Néhány óra múlva már egy halom könyvvel a kezemben és egy másik kupaccal Stefani kezében egyensúlyoztunk be a Tekergők Szobájába, ahol kellemes melegség áradt a kandallóban lobogó tűz nyalábokból. Ledobtam a könyveket, majd elkezdtem olvasgatni őket. Hamarosan meg is találtam ami kellett nekem. Boldog mosolyra húztam ajkaimat, majd felpattantam és már indultam is, hogy keressek egy merengőt. Volt egy a szobában, csak drága Worrenem elpakolta. Ugyis meg fogom találni, ha nem alszok akkor is. Ekkor kitárult az ajtó és egy nyúzott Reina lépett be az ajtón.
- Meg van! - sikkantottam fel izgatottan, majd ki akartam húzni a szekrényből, de az hangos csörömpöléssel a földre esett. - Neeee - mondtam hisztérikusan, majd idegesen toporzékolni kezdtem és ingerülten fordultam Reina felé.
- Összetört. Semmi nem sikerül. Soha, semmi ne... - szemeim ismét felcsillantak, majd ismét a szekrényhez léptem és kivettem a térképet. - Ki ér rá ma este? Elmegyünk az igazgatóiba. Ott biztosan van Merengő, ha a miénket valakinek ilyen szerencsétlenül kellett visszatennie. Itt a térkép. Mr. Blumenthal egy órán belül elmegy, mi pedig beszkünk. Lealábbis én. Szükségem van egy merengőre, mert csak így fog ismét működni a gyűrű - magyaráztam izgatottan, majd beharaptam alsó ajkam és járkálni kezdtem valamit gondolkodni, milyen is volt Deniel. A könyv szerint, nem él elég tisztán emlékezetemben. Kezdtem elfelejteni. Pedig én még mindig ugyan úgy érzek, mint egy éve. Semmi nem tudná ezt megváltoztatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése