Patricia
Sebtében bevágtam magam mögött a Tekergő Szoba ajtóját, majd amilyen gyorsan csak tudtam, magassarkúban futni, olyan iramban követtem Brendont. Egyszer beérem, tuti, hogy megfojtom. Ő volt a hibás, miért kell olyan emberek magán ügyébe belefolyni, amihez semmi köze.
- Brendon állj már meg - üvöltöttem, majd ahogy eltűnt a sarkon, lekaptam cipőmet, hogy gyorsabban haladhassak. A sarkon befordulva, hatalmas arovel neki ütköztem valakinek. Matthias. Minek kell neki is itt kószálnia? Matt a hátán feküdt én pedig rajta. Remek. Amilyen gyorsan csak tudtam, lepattantam róla, hiszen még élénken él emlékezetemben a meccset követő este. Nem lenne jó, ha bármelyikünk is kísértésbe esne.
- Gyere már - szóltam hangosan, remegő hangon a fiúnak, majd beérve háztársamat, nagy erőkkel a hátára ugrottam és próbáltam megakadályozni, hogy szétverje Dylant. - Worren, ne csináld - sikítottam és Bred hátát csapkodtam. A srác azonban nagyot lökött rajtam, így szerencsétlenül érkeztem a földre, és ahogy arcom a padlónak vágódott ajkam felszakadt és vérezni kezdett.
- Worren hagyd már békén - üvöltöttem és elé állva egy hatalmasat kevertem le neki. Ezt most nagyon megérdemelte. - Nem Ő volt a hibás. És ha Prudence mászott rá, főleg nem tehet semmiről - védtem Dylant, aki a falnak vetette hátát és hasát szorította. - Ezt nem itt fogjuk megbeszélni - néztem vészjóslóan Bredre, majd Dylanhez léptem és a szemébe néztem. - Jól vagy?
- Nem mondanám, köszönhetően a legújabb szeretődnek - biccentett gúnyosan Brendon felé.
- Nem a szeretőm - fakadtam ki, de ahogy kezemet ütésre emeltem, egyszerűen lefogta és megcsókolt. Nem tudtam ezt miért kaptam, de valami nem tetszett Dylen viselkedésében. Nem viszonoztam, csak eltoltam magamtól. Ahogy megérkezett Matthias, távolabb sétáltam, és ridegen néztem őket. Nem tudtam miért, de örömmel néztem ahogy lekever egyet Matt is Dylannek.
- Nem jó játék Matthias. Ha még egyszer valamelyikőtök megüti, velem gyűlik meg a baja - sziszegtem a két srác arcába. - Mindenki a Tekergő Szobába. Most azonnal - parancsoltam rájuk, majd megvártam amíg mind a három hímnemű előttem elballag a szobáig, bent pedig leülnek.
Sebtében bevágtam magam mögött a Tekergő Szoba ajtóját, majd amilyen gyorsan csak tudtam, magassarkúban futni, olyan iramban követtem Brendont. Egyszer beérem, tuti, hogy megfojtom. Ő volt a hibás, miért kell olyan emberek magán ügyébe belefolyni, amihez semmi köze.
- Brendon állj már meg - üvöltöttem, majd ahogy eltűnt a sarkon, lekaptam cipőmet, hogy gyorsabban haladhassak. A sarkon befordulva, hatalmas arovel neki ütköztem valakinek. Matthias. Minek kell neki is itt kószálnia? Matt a hátán feküdt én pedig rajta. Remek. Amilyen gyorsan csak tudtam, lepattantam róla, hiszen még élénken él emlékezetemben a meccset követő este. Nem lenne jó, ha bármelyikünk is kísértésbe esne.
- Gyere már - szóltam hangosan, remegő hangon a fiúnak, majd beérve háztársamat, nagy erőkkel a hátára ugrottam és próbáltam megakadályozni, hogy szétverje Dylant. - Worren, ne csináld - sikítottam és Bred hátát csapkodtam. A srác azonban nagyot lökött rajtam, így szerencsétlenül érkeztem a földre, és ahogy arcom a padlónak vágódott ajkam felszakadt és vérezni kezdett.
- Worren hagyd már békén - üvöltöttem és elé állva egy hatalmasat kevertem le neki. Ezt most nagyon megérdemelte. - Nem Ő volt a hibás. És ha Prudence mászott rá, főleg nem tehet semmiről - védtem Dylant, aki a falnak vetette hátát és hasát szorította. - Ezt nem itt fogjuk megbeszélni - néztem vészjóslóan Bredre, majd Dylanhez léptem és a szemébe néztem. - Jól vagy?
- Nem mondanám, köszönhetően a legújabb szeretődnek - biccentett gúnyosan Brendon felé.
- Nem a szeretőm - fakadtam ki, de ahogy kezemet ütésre emeltem, egyszerűen lefogta és megcsókolt. Nem tudtam ezt miért kaptam, de valami nem tetszett Dylen viselkedésében. Nem viszonoztam, csak eltoltam magamtól. Ahogy megérkezett Matthias, távolabb sétáltam, és ridegen néztem őket. Nem tudtam miért, de örömmel néztem ahogy lekever egyet Matt is Dylannek.
- Nem jó játék Matthias. Ha még egyszer valamelyikőtök megüti, velem gyűlik meg a baja - sziszegtem a két srác arcába. - Mindenki a Tekergő Szobába. Most azonnal - parancsoltam rájuk, majd megvártam amíg mind a három hímnemű előttem elballag a szobáig, bent pedig leülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése