Megőrülök Dylantől. Már hajnali hét óta talpon van, és természetesen engem is fel kellett keltenie. Pedig hát, köztudott, hogy a Roxfort Express csak tizenegykor indul a vasútéllomásról. Ahoz képest, hogy éjfélkot még nem aludtunk, Ő egészen fitt és üde. Én pedig reggel tükörbe se mertem nézni. Most is vonszol maga után a vonaton, hogy legyen helyünk. Nem is értem, miért ne lenne helyünk. Egy szavamba kerül és az elsősök átengedik kabinjukat. De nem, mi már féltizenegykor itt caplatunk. Egyszer meg fogom ölni az örökös pontossági mániája miatt. Én mindig elkések, és erre elrontotta a belépőmet.
Ahogy kinyílt egy kabinajtó, éreztem, hogy valaki letuszkol egy kényelmes ülésre. Ahogy hosszú szőke fürtjeimet elsimítottam szemem elől, megpillantottam Stefanit és Prudence-et. De jó, ezek is itt vannak. Azt hiszem, most fogok elaludni.
- Reggelt mindenkinek - nyomtam meg határozottan az utolsó szót, és vádlón meredtem Dylanre, aki csak rosszallóan, mégis vigyorogva csóválta meg a fejét. - Hemsworth, egyszer megöllek - fenyegettem meg a srácot két ásítás között.
- Pont attól félek, kicsim - mondta unottan, majd egy puszit nyomott a homlokomra és az ölébe húzott.
Néhány percig csend uralkodott a kupéban, még Stefani éles hangját is sikerült kizárnom, de mikor kirobbant az ajtó és egy barna hajzuhatag takarta el előlem azt a néhány kép részletet is amit felfogtam, teljességgel felébredtem.
- Reina - mondtam mosolyogva, majd én is visszaöleltem. Hát Damian meg mióta van itt? De jó, pedig Én nem is szívtam be tegnap este.
- Reina, ne legyél ilyen. Különben is, valaki nem engedett írni - mutogattam Dylenre, aki csak beleszuszogott a nyakamba.
- Évnyitó? Ötlet? Nem megyünk be - nyögtem fáradtan. - Ha a drága igazgatónő belekezd a hülyeságeibe, nem szabadulun kegy év múlva se. Lemegyünk Roxmortsba - pislogtam a többiekre, majd észre kellett vennem, hogy már nem is voltam fáradt. - Rég voltunk a Szellem Szálláson, meg a Három Seprűben is. Biztosan hiányolnak minket, főleg a csapos Miát - kacsintottam barátnőmre, majd egy régi emlék jutott eszembe...
Ahogy kinyílt egy kabinajtó, éreztem, hogy valaki letuszkol egy kényelmes ülésre. Ahogy hosszú szőke fürtjeimet elsimítottam szemem elől, megpillantottam Stefanit és Prudence-et. De jó, ezek is itt vannak. Azt hiszem, most fogok elaludni.
- Reggelt mindenkinek - nyomtam meg határozottan az utolsó szót, és vádlón meredtem Dylanre, aki csak rosszallóan, mégis vigyorogva csóválta meg a fejét. - Hemsworth, egyszer megöllek - fenyegettem meg a srácot két ásítás között.
- Pont attól félek, kicsim - mondta unottan, majd egy puszit nyomott a homlokomra és az ölébe húzott.
Néhány percig csend uralkodott a kupéban, még Stefani éles hangját is sikerült kizárnom, de mikor kirobbant az ajtó és egy barna hajzuhatag takarta el előlem azt a néhány kép részletet is amit felfogtam, teljességgel felébredtem.
- Reina - mondtam mosolyogva, majd én is visszaöleltem. Hát Damian meg mióta van itt? De jó, pedig Én nem is szívtam be tegnap este.
- Reina, ne legyél ilyen. Különben is, valaki nem engedett írni - mutogattam Dylenre, aki csak beleszuszogott a nyakamba.
- Évnyitó? Ötlet? Nem megyünk be - nyögtem fáradtan. - Ha a drága igazgatónő belekezd a hülyeságeibe, nem szabadulun kegy év múlva se. Lemegyünk Roxmortsba - pislogtam a többiekre, majd észre kellett vennem, hogy már nem is voltam fáradt. - Rég voltunk a Szellem Szálláson, meg a Három Seprűben is. Biztosan hiányolnak minket, főleg a csapos Miát - kacsintottam barátnőmre, majd egy régi emlék jutott eszembe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése