Stefani

Steff

- Nem érdekel a hisztitek, szerintem pompásan van az elrendezés és nem tűrök ellen véleményt. Mellesleg hisztizhettek ,már a Professzoroknál van a beosztás. - Fordultam sarkon dacosan és otthagytam őket, de előtte még bőröndjeim lekicsinyítettem és bőrkabátom zsebének mélyére süllyesztettem a csomagok halmát.

Nem hiszem már el ,hogy Miának is mindig el kell tűnnie ,ez a hülye Matt meg soha nem tud semmit. Mindig minden munka rám marad. Jól van akkor. Még leadom az "Önkéntesen listáját" Amin csak két olyan név szerepel akik soha, de soha nem jelentkeznének hasonló feladatra. "Patricia A. Goldwin és Reina Anderson". Ideje lesz megtudniuk ki is a jobb.

- Igen segíthetsz. - Nyomtam Cia kezébe a lapocskát amin ismét a beosztás díszelgett. - Nyugi ez is csak másolat. - Nyögtem oda és már láttam is ki közeledik felém.
- Hol van a nővéren ,mert én isten bizony megfojtom. - Szorítottam össze apró ökleim, de nem éppen olyan választ kaptam amit akartam.

- Jake felfogtad ,hogy nem érdekel? Ne szólj semmit azt hittem már felfogtad ,hogy végeztünk. - Nyögtem monológom amit már több ezerszer motyogtam a mai nap folyamán is.
- megérteném, de a szemeid pont az ellenkezőjét tükrözik. - ezt nem hiszem el ,miért kell ilyen cukinak lennie?
- Idióta. - Űtöttem mellkasára szemeimet pedig eltakartam előle. Túlságosan ismert és látta mit érzek. Igaza volt, habár ezt nem fogom bevallani de teljes mértékben igazat beszélt. Mia?? - Bocs.. - Hagytam ott mielőtt meg szólhatott volna. Majd gyorsított tempóval közeledtem a lányok felé ,majd szépen megtorpantam és csak néztem Miára mintha csodát látnék. Én a nagy hülye.

- Nem, Cia szépen megold mindent úgy is szeret mindenbe beleugatni. - űürtem el egyik göndörödő hajtincsemet arcomból. - Brendon elmondta mi történt. Izé én sajnálom. De elhiheted így a legjobb. - vetettem Mia felé ridegen és erélyesen..

Mia

- Cia bocsánat, a kifejezést elfelejtetted lehagyni: "Miss Worren... " mivel Ifi vezető. És nem megy senki ahova szeretne. Mindenki oda megy ahova beosztottuk és punktum! A Professzoroknak már továbbítottuk a papírokat és le van tudva és ne feledd nekem külön van kérve szoba... Ha bár nem tudom hány hetem van még. Szóval jó lenne ha befognád a szádat és a csomagodhoz mész, mert különben befogunk téged önkéntesnek aki segít takarítani és főzni a házi manóknak.... - Vigyorogtam barátnémra majd erős fájásokat éreztem és majdnem összerogytam. Nem, az nem lehet mondd h nem igaz, mert még lenne pár hetem. A földön feküdtem és nem tudtam mit csinálni... -
- Segíts... - Megfogtam barátosném Cius, kezét, és elájultam, vagyis fél kómásan mindent hallottam és azon kaptam magam valaki felvesz és hoppanál velem.
Miért történik minden túl hamar? Kérdem én.. miért??? Ha, azt nézzük túl hamar lettem terhes fiatalon pedig élhetném az életemet, de nem tudom... és most tessék.. túl korán...
Elájultam, egy gyönyörű szép helyen voltam amit a mennyországnak is lehet mondani, ami nem létezik. Soha nem gondoltam volna, hogy lehet szép egy ilyen hely. Cia meg Rei tuti nem kerülnének ide ahol békesség és szeretet van.
Szépen körbe jártam a rétet. Az emberek mind olyan kedvesen mosolyogtak és ez megnyugtatott. Semmi bosszúság nincs ezen a helyen én itt akarok maradni nem akarok vissza menni.....

Kellett nekem mondani... ezt... Egy házaspárt láttam meg, szembe jönni velem. Mintha anagymama és a nagypapa lett volna. Nem ismertem őket, egészen kicsikoromban haltak meg csak halvány képem van róluk. De ők voltak tudom. Nagymamam arca olyan barátságos és kipihent volt. Tele ráncokkal a nagypapáé meg borostás volt. Kisgyermek a kezében és nyújtani akarta felém, de ekkor nyitottam ki a szemem és az orvosokat, vettem észre a jobb oldalamon. Bal oldalamon Brendont. Matthias hol van!?

- Matt, hol van!? - Köhögtem és fájásaim voltak és nagy buzgolódás volt az inkubátornál... mi történik? Nem értettem... Brendon megfogta a kezem a két barna szemeivel belenézett a szemembe, ami megnyugtatott...
-A csomagodat elvitte a tábor helyre.. - Felelte csendesen, majd megszorítottam a kezét, és tehetlenül feköüdtem. Csak annyit láttam, hogy a fehér köpenyben lévő férfi jön oda hozzám. Rám néz a szemeivel és közli.."Sajnálom az ön gyermeke reggel fél 9 kor meghalt..."
Csak néztem az orvosra ahogy kimondja e szavakat. Mintha egy tőrt szúrtak volna a szívembe... Nem volt erőm sírni, de nevetni se. Beszédhez gyenge voltam... A testvérem karját szorítottam, míg bevittek a kórterembe. Közölték, velem amint jobban leszek kiengednek. Nekem táborba vissza kell menni. Peter, John miatt is.... testvéreimnek tekintettem őket, de most nagyon velük lettem volna, meg Stefivel... Goldwin és Anderson beszólásai nagyon nem hiányoznának. És Matt!? Mit mondok neki? Ha nem veszekedett volna velem két napja nem éreztem volna a fájdalmakat és nem lenne ez... azt hiszem itt a vége én össze törtem... Brendon nem szólt semmit, csak rám nézett és elengedte a kezemet jelezvén, hogy vissza megy közölni a többiekkel mi van.. Remek, nem akarok a középpontban lenni.. már csak ez hiányzott...

Amikor, hoppanált nemsokkal, utána megjelent Jason és csak bámult a szemeivel.. Nem tudtam mit akarhatott... De végül rájöttem... Azt hiszem...Bezárta a kórtermet, és odasétált hozzám.
- Sajnálom.. - ennyit mondott.. - tudok valamiben segíteni!? - Kérdezte, és én bólintottam. Azt akartam, hogy el felejtsem hamar a történteket. Ne tudjam mi volt, mert eme sebek nem gyógyulnak be hamar.. Enyhítse azt a fájdalmat, amit most érzek és erőt adjon, hogy vissza mehessek a többiekhez. Ezeket mondtam neki..

Amit tudott azt hiszem megtett... elment, én meg megléptem a kórházból, mert végülis nem volt sebem, de erőm már volt és gyenge sem voltam. Csak megtört..
Pár óra lezajlás után hoppanáltam a táborhelyhez. Persze, mindenki csendben maradt ahogy megjelentem... Odasétáltam, Reináékhoz nem szóltam semmit, csak a fejemet sütöttem le. Stefani intézkedett és ha jól látom Cia volt a segédje... Cia és Stefi ezek úgy marják egymást mint A Kutya és a macska ha állatok lennének megkergetnék egymás farkát, de mivel nem állatok. Na jó de emberszabású majmok...
- Cia, vissza adhatod nyugodtan a papírt csinálom tovább... - vettem ki barátnőm kezéből, majd néztem, hogy ki van itt és ki nincs itt. Szó nélkül csináltam a dolgomat.
- Reina, Damian kedvesed merre felé lófrál? Megint részeg? - Kérdeztem, felvonva a szemöldökömet, mert nem láttam se őt se Dylant. Na és Matt!? persze, h őt sem láttam mi lesz ebből a táborból előre félek. De inkább jó legyen ezt kívánom. Egy erőltetett mosolyt, csaltam az arcomra.

Patricia

Most, hogy mindenki itt van, kivéve természetesen Dylan Hemsworth-öt és Damian Nielt, el kellene indulnunk. Nem akarom elképzelni, hogy Reina milyen jelenetet fog rendezni, ha Damian késve érkezik. Habár, most elnézve, nincs túlságosan veszekedős kedvében. Dylan pedig.... Csak örülni fogok, ha lemarad az indulásról. Egy ideje nyílt titok az iskolában, hogy együtt vagyunk. Persze, ez nem azt jelenti, hogy hűséges is vagyok. Tizenöt éves vagyok, még nem fogom lekötni magam senki mellett. De főleg nem egy Hemsworthel.

- Én is látni akarom - Vettem ki Stefani kezéből egy lapot, majd kikerestem a nevemet. Szemeim a csodálkozástól teniszlabda méretűre tágultak. Hitetlenkedve néztem fel a két prefektusra, akik idén a tábort szervezték. - Melyikőtök csinálta a szoba beosztást? Melyik volt? - üvöltöttem rá hisztérikusan a két lányra, mire a nagyteremben rögtön csend lett. Ezt már szeretem. - Tudjátok mit? Nem is érdekel. De ezt azonnal megváltoztatjátok - mutogattam a négyes szobára. Jake Acerlot, Dylan Hemsworth, Damian Niel, Brendon Worren, Matthias Darwin és Én! Ennyi hímegyeddel egy szobában. - Ti kikkel is lesztek egy szobában? - Néztem a két lányra, majd megkerestem a papíron a nevüket. Természetesen ők együtt lesznek. Külön szobában, csak ketten. Na jó, ennek véget vetek.

- Figyeljetek ide- nyomtam pálcám végét torkomhoz, majd kikaptam Stefaniék kezből a szoba beosztásokat és egy egyszerű mozdulattal felégettem őket. - Van egy jó hírem a számotokra, mindenki maga választhatja meg a szobatársait, senki nem fogja megmondani, milyen szobák legyenek - mikor megköszöntem a figyelmüket, hatalmas sikongás tört ki a diákok között. - Ennyit erről. Szóval, hogy leszünk a szobákban? - kérdeztem vigyorogva a lányokat, akik látszólag nem örültek tettemnek. - Csak papírok voltak és így mindenki jobban fogja élvezni a tábort - magyaráztam nekik, majd láttam, hogy megjelennek az udvaron az első fiákerek.

- Indulás - húztam magam után Reinát. Semmi kedvem nem volt tovább itt szobrozni. Stefani meg Mia túl elfoglaltak, hogy velünk jöjjenek. De foglalunk nekik helyet. Most, hogy megszüntettem a beosztást, minden probléma megoldódott. Már csak néhány idióta személynek kellene ideérni. Megmondtam Hemsworth-nek, hogy ne merjen késni. Erre még mindig nincs itt. Akkor vessen magára. Csak tudnám, hol tud még mindig csámborogni. Nielel.

- Reina, neked nem furcsa, hogy Damian és Dylan még mindig nincsenek itt? - kérdeztem barátnőmet, majd leültem a fiákerben és lábamat felpakoltam szemben lévő ülésre. Stefaninak tökéletes lesz, majd előtte még leöntöm valami itallal és szép kis folt fog keletkezni a rózsaszín szoknyácskáján. Úgy fog kinézni, mint aki bepisilt. Látom előre, jó lesz ez a tábor.

Reina

Egyszerűen képtelen voltam megemelni egyetlen részemet is. Ilyen sincs mindennap. Pedig muszáj lesz visszaérnem a suliba mielőtt Cia, vagy isten ments Damian, felébred és észreveszi, hogy nem voltam az iskolában. Azt nem úsznámmeg egy "Ejnye Reina, rossz kislány!" megjegyzéssel. Cia valószínűleg levágna egy hisztit, hogy miért nem mondtam neki semmit, Damian meg... bele se akarok gondolni, hogy mit szólna...
- Darren... hány óra....? - nyöszörögtem a takaró alól. A válasz: nagy csend. Nagy nehezen erőt vettem magamon és megrugdostam a mellettem fekvő himegyedet.
- Hmmmrrrmmmm.... fél....hat. - jött a nehézkes válasz. Darren fáradt? Komolyan fáradt?!

- Most miattad úgy nézek ki, mint a mosott szar. - mondtam szemrehányóan a még mindig ágyban fetrengő Darrennek. Csak egy pimasz vigyor volt a válasz, aztán továbbra is dzótlanul figyelte, ahogy idegesen rohangálok a sebtében magam köré tekert lepedővel, hogy összeszedjem a szobában mindenhol megtalálható ruhadarabjaimat.
- Ezt nem hiszm el.... hol van a melltartóm...?! - morogtam magam elé, majd szikrázó szemmel másztam vissza az ágra, hogy kínok- kínja arán megpróbáljam visszaszerezni a ruhadarabot. Meg kell mondjam nem ment valami egyszerűen, mivel az én drága vámpírom, ahogy alkalma nyílt, berántott maga alá.
- Darreeen! El fogok késni és Cia kérdezősködni foooog! - nyafogtam ürelmetlenül.

- Hello Steff. Worren. - kezdtem szokásos mosolyom kíséretében, majd a Hugrabuggoshoz már fagyosan intéztem a szavaimat. Chh... felkapaszkodott sárvérű... Hiába is tagadnánk ebben az évben meglehetősen viharos kapcsolatunk volt a vörössel. Mondjuk úgy, hogy megpróbáltam megölni néhányszor, de ez nem igazán jött össze.
- Ejnyeee Stafaniii! Mit szólna ehez Acerlot baba, aki a múltkor úgy pimaszkodott velem miattad? -kérdeztem gonoszul vigyorogva Griffendéles barátnőmtől. - Amúgy Kukucska megnézhetem a szobabeosztást? - kérdeztem, majd ki is kaptam Stefi kezéből a papírt. Hééé!
- Ezmiez?! Ez így nem jó. Írjátok át. Most! Vagy ha ti nem, majd Collins tesz nekem egy kis szívességet. - mondtam karbatett kézzel, majd állammal a kicsit távolabb álló hetedévs srác felé böktem.

Stefani

Steff

Karikáimat szemem alól sikeresen el tudtam tüntetni. Noh, nem mintha ez akkora nagy dolognak számítana ,mivel minden nap sikerül, de sajnos belül mindig fáradt és lesrapált voltam. De ezt még azok, akik a legjobban ismernek sem tudhatták. Egész jó kis kalandom volt tegnap éjjel a Prefi fürdőben. Gyülölködőim, akik persze csak lányok az ilyenekért mondják rám ,hogy ribanc lennék. De hát csak tudják mögöttem elbújhatnak. Felöltöztem tükörbe nézva pedig végigmértem magam még egyszer utoljára. Egy rózsaszn bőr miniszoknya, hozzá illő tűsarkú és egy topp aminn flitterek díszelegtek. Hajam elegánsan feltűztem arcomra pedig felkentem egypár kkenceficét ,majd elégedetten végigmértem óriási bőröndjeim ,amikért majd felküldök valakit ,mert képtelenség ,hogy akár egyet ias képes lennék leipelni. Meg amúgy is ráérünk még vele először úgyis csak dirigálni kell a sok hülyének. De még mindig nem értem miért kell egy hülye erdőbe mennünk ,mikor ezer meg ezer velness közbont van a világon ami szeretettel várna minket. Na jó divatbemutatót bárhol tudok tartani. Tényleg a kabátom majdnem itthagytam. Listámmal kezemben és rózsaszín bőrkabátommal magamonn hagytam ott szobám.

- Rengetegen. - Adtam át Miának a pergament. Nehogy azt higgye ,hogy csak úgy dolgozgatok helyette. - Cia! Reina!- Üdvözöltem az újonnan megérkezőket ,de szemem már közeledő cuccaim felé járt.
- Jajj, annyira köszönöm. - Mosolyogtam bájosan Victorra és Sethre akik örömmel válalták a feladatukat.
- Mi van az alkuval? - Na erre például a fejem is rátettem volna ,hogy kimondja.
- Nyugi Victor mikor hazudtam én? - Kacsintottam és adtam nekik egy-egy hálapuszit. Komolyan ennél a sulinál nincs jobb hely a földön. És már csak 1 évem van. Ne már.
- Inkább semmit se mondjatok. - Fordultam a lányok felé. Majd végigmértem cuccaikat. - Ti csak 1 napra maradtok? Jah, bocs Cia marad 2 re is. - Vigyorogtam...

Mia

Már hajnali 4 órakkor fent voltam, ugyanis azért mertmuszáj előbb ott lennem mint ifi vezető. Komolyan ha Mattias és Brendon nem kell fel, megverem mind a kettőt.
Tom is előbb fel kelt, nem hiszem el. Ők meg egész éjszaka beszélgettek. Ch.. Felvettem a taláromat, összezsugorítottam a szobámat, mert így minden nálam lesz még a Laptomon is amit Tomtól kaptam.
- Matthias Darwin és Worren! Azonnal kelljetek fel, mert különben a táborban ti kezdtek a mosogatással... - Szóltam az okoskára, meg a Kígyó szemüre.
- Én ugyan nem hagyj tovább aludni. - Szólt Brendon. Én csak megcsóváltam a fejemet... és leszedtem a takarót és a helyére kígyókat varázsoltam és pókokat... hmm.. széles vigyor a számon egy madár pókot becsempésztem, Brendon és Matt cipőjébe... Elégedetten mentem ki és Lefelé a konyhába.

- Reggelt, Tom. Anya éjszakás? - Csak bólintott rá, megcsóváltam a fejem, hogy soha nincs itthon. Nagy kiabálást hallottam, és Matthiast láttam lejönni, kezében a pókkal... Én csak vigyorogtam és a pókot a kajámba tette bele... Gyilkos szemekkel néztem rá.
- Összecsomagoltál már? - Néztem rá, majd felmentem a szobába már eltüntek az állatok. Brendonra ránéztem csak a röhögés kapott el mert tiszta kiütéses volt a pókoktól. Ezt most vissza kapta, a múltkori lebuktatás miatt... Na jó, én nem fogom megenni a reggelit. Tájékoztattam őket csomagoljanak össze én fogtam magam és a böröndömmel hoppanáltam.. A Nagyterem előtt máris megpillantottam Kukkot papírral a kezében.. Hát igen akik ifi vezetők azoknak felügyelni kell a diákokat. Szoba beosztásokat én csináltam meg vagyis.. Stefanival együtt, és úgy adtuk oda a professzoroknak hogy ellenőrizzék. Luala a kutyám, jó nevelt kutya módjára jött elém, én csak megsimogattam és intettem neki már le is ült. Persze, nem tartott sokáig mert ugyan is egy fehér macska sétált el elöttünk. Persze Lua, fogta magát és utána ment.. Hogy miért nem a saját farkát kergeti.

- Szia, Steff... Kik hiányoznak még? Cián, Rein és a fiúkon kívül? - Kérdeztem tőle, ekkkor nagy nyávogást hallottam, rohantam a kutyámhoz és a farkát elkapta... Szóltam a kutyámnak engedje el, engedje el... Nagy nehezen elengedte, a macska meg eliszkolt vissza a pincébe. Ha meg ette volna Cia kinyír. Na az emlegetett szamár megérkezett...

- Szia miss kurva. Késtél.... - Vigyorogtam barátnémra. Újabban meg van az oka miért hívom így. De ez legyen az ő baja. Ha még egyszer közeledni mert a pasimhoz, ki fogom nyúvasztani... még jó hogy Brendonnal meg Dylannal Damiannal és Jakel raktam egy szobába. Ennyit erről. Reinának csak biccentettem majd nézegetni kezdtem az érkezőket, és nagyjából mindneki meg volt. - Stefi, kéne valami szórakozás a kedvünkre. Mit szólsz? Nehogy már Miss kígyó szépségének jusson mindig a jó.. - Suttogtam barátosném, fülébe és vigyorogni kezdtem gyilkos pillantást vetettem Ciára.

Patricia & Dylen

Álmosan nyitottam ki szemeimet, és szembetaláltam magam egy vigyorgó Dylennel. Na, jó, most visszacsukom pilláimat és tovább alszok. Bele se gondolok, hogy mit csinálok itt. Csak alszok tovább. Dylennek nem tetszett az ötletem, ugyanis apró csókokat lehet a karomra, majd a nyakamra.

- Dylen, álmos vagyok - nyöszörögtem és fejemre húztam a takarót. - Mennyi az idő?

- Még ráérünk. - Szinte láttam magam előtt azt a kaján vigyort ami elterült arcán.

- Hemsworth, mennyi az idő? - kérdeztem határozottabban, és felültem az ágyon, majd mivel még mindig nem volt hajlandó válaszolni, kezembe vettem az irányítást és magamhoz hívtam az éjjeliszekrényen magányosan álldogáló ébresztó órát. - Hét óra van! - Nyögtem fel fájdalmasan, majd visszadőltem az ágyra. - Már hét óra van?! - Kérdeztem immár egy oktávnyival emeltebb hangon. Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyból, és célba vettem a fürdőszobát. Pár perc múlva már a tegnapi ruháimban rohangáltam fel és alá. Nem volt meg az órám. Ha elhagytam - ami nem lenne, túl meglepő - anyám megöl. Hiszen családi ereklye volt. Eddig a percig. Ha visszajöttünk a táborból, megkeresem. Most nem érek erre rá.

- Lent találkozunk - nyomtam egy gyors csókot szája szélére, majd sietős léptekkel vettem célba a hálószobámat. El se akarom képzelni, mi vár ott rám. Egy óra múlva indulnun kellene, mert pontosan nyolc órakkor van találkozó a Nagyterem előtt. Én pedig nem állok sehogy. Végülis, a cuccaim nagy része már egy helyen van. Lehet az lenne a legjobb, ha mindent magammal vinnék. Akkor biztosan semmit nem hagynék az iskolában. Az ajtónk kilincsét halkan nyomtam le, hátha Reina még alszik. A szobában sötét volt. Viszont ahogy szélesebbre tártam ki az ajtót, Herceg és Diana szószerint menekültek a helyiségből. Reina már régen fent volt.

- Jó reggelt - próbáltam elterelni barátnőm figyelmét. Mikor tekintetünk találkozott büszkén kihúztam magam, egészen amíg nem láttam meg szikrákat hányó tekintetét. - Te kész vagy már? - kérdeztem dacosan és pálcám segítségével negyed óra alatt el is készültem a pakolással. És még volt negyed órám. Felöltöztem, majd összezsugorítottam bőröndömet. Végül Reinával egyszerre indultunk el a nagyterem felé. Nem szóltunk egymáshoz, csendesen haladtunk. Lent már sokan voltak. A tömeget végig pásztáztam ezüstös tekintetemmel, majd nem sokára meg is pillantottam Stefanit és Miát. Biccentettem Reinának és feléjük indultam.

- Sziasztok - köszöntöttem őket kurtán, majd láttam, hogy még egyesek, csak most indulnak fel csomagjaikért. - Ezért kellett már reggel balhézni - forgattam meg szemeimet, majd ásítottam egyet.