Álmosan nyitottam ki szemeimet, és szembetaláltam magam egy vigyorgó Dylennel. Na, jó, most visszacsukom pilláimat és tovább alszok. Bele se gondolok, hogy mit csinálok itt. Csak alszok tovább. Dylennek nem tetszett az ötletem, ugyanis apró csókokat lehet a karomra, majd a nyakamra.
- Dylen, álmos vagyok - nyöszörögtem és fejemre húztam a takarót. - Mennyi az idő?
- Még ráérünk. - Szinte láttam magam előtt azt a kaján vigyort ami elterült arcán.
- Hemsworth, mennyi az idő? - kérdeztem határozottabban, és felültem az ágyon, majd mivel még mindig nem volt hajlandó válaszolni, kezembe vettem az irányítást és magamhoz hívtam az éjjeliszekrényen magányosan álldogáló ébresztó órát. - Hét óra van! - Nyögtem fel fájdalmasan, majd visszadőltem az ágyra. - Már hét óra van?! - Kérdeztem immár egy oktávnyival emeltebb hangon. Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyból, és célba vettem a fürdőszobát. Pár perc múlva már a tegnapi ruháimban rohangáltam fel és alá. Nem volt meg az órám. Ha elhagytam - ami nem lenne, túl meglepő - anyám megöl. Hiszen családi ereklye volt. Eddig a percig. Ha visszajöttünk a táborból, megkeresem. Most nem érek erre rá.
- Lent találkozunk - nyomtam egy gyors csókot szája szélére, majd sietős léptekkel vettem célba a hálószobámat. El se akarom képzelni, mi vár ott rám. Egy óra múlva indulnun kellene, mert pontosan nyolc órakkor van találkozó a Nagyterem előtt. Én pedig nem állok sehogy. Végülis, a cuccaim nagy része már egy helyen van. Lehet az lenne a legjobb, ha mindent magammal vinnék. Akkor biztosan semmit nem hagynék az iskolában. Az ajtónk kilincsét halkan nyomtam le, hátha Reina még alszik. A szobában sötét volt. Viszont ahogy szélesebbre tártam ki az ajtót, Herceg és Diana szószerint menekültek a helyiségből. Reina már régen fent volt.
- Jó reggelt - próbáltam elterelni barátnőm figyelmét. Mikor tekintetünk találkozott büszkén kihúztam magam, egészen amíg nem láttam meg szikrákat hányó tekintetét. - Te kész vagy már? - kérdeztem dacosan és pálcám segítségével negyed óra alatt el is készültem a pakolással. És még volt negyed órám. Felöltöztem, majd összezsugorítottam bőröndömet. Végül Reinával egyszerre indultunk el a nagyterem felé. Nem szóltunk egymáshoz, csendesen haladtunk. Lent már sokan voltak. A tömeget végig pásztáztam ezüstös tekintetemmel, majd nem sokára meg is pillantottam Stefanit és Miát. Biccentettem Reinának és feléjük indultam.
- Sziasztok - köszöntöttem őket kurtán, majd láttam, hogy még egyesek, csak most indulnak fel csomagjaikért. - Ezért kellett már reggel balhézni - forgattam meg szemeimet, majd ásítottam egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése