Mia

- Cia bocsánat, a kifejezést elfelejtetted lehagyni: "Miss Worren... " mivel Ifi vezető. És nem megy senki ahova szeretne. Mindenki oda megy ahova beosztottuk és punktum! A Professzoroknak már továbbítottuk a papírokat és le van tudva és ne feledd nekem külön van kérve szoba... Ha bár nem tudom hány hetem van még. Szóval jó lenne ha befognád a szádat és a csomagodhoz mész, mert különben befogunk téged önkéntesnek aki segít takarítani és főzni a házi manóknak.... - Vigyorogtam barátnémra majd erős fájásokat éreztem és majdnem összerogytam. Nem, az nem lehet mondd h nem igaz, mert még lenne pár hetem. A földön feküdtem és nem tudtam mit csinálni... -
- Segíts... - Megfogtam barátosném Cius, kezét, és elájultam, vagyis fél kómásan mindent hallottam és azon kaptam magam valaki felvesz és hoppanál velem.
Miért történik minden túl hamar? Kérdem én.. miért??? Ha, azt nézzük túl hamar lettem terhes fiatalon pedig élhetném az életemet, de nem tudom... és most tessék.. túl korán...
Elájultam, egy gyönyörű szép helyen voltam amit a mennyországnak is lehet mondani, ami nem létezik. Soha nem gondoltam volna, hogy lehet szép egy ilyen hely. Cia meg Rei tuti nem kerülnének ide ahol békesség és szeretet van.
Szépen körbe jártam a rétet. Az emberek mind olyan kedvesen mosolyogtak és ez megnyugtatott. Semmi bosszúság nincs ezen a helyen én itt akarok maradni nem akarok vissza menni.....

Kellett nekem mondani... ezt... Egy házaspárt láttam meg, szembe jönni velem. Mintha anagymama és a nagypapa lett volna. Nem ismertem őket, egészen kicsikoromban haltak meg csak halvány képem van róluk. De ők voltak tudom. Nagymamam arca olyan barátságos és kipihent volt. Tele ráncokkal a nagypapáé meg borostás volt. Kisgyermek a kezében és nyújtani akarta felém, de ekkor nyitottam ki a szemem és az orvosokat, vettem észre a jobb oldalamon. Bal oldalamon Brendont. Matthias hol van!?

- Matt, hol van!? - Köhögtem és fájásaim voltak és nagy buzgolódás volt az inkubátornál... mi történik? Nem értettem... Brendon megfogta a kezem a két barna szemeivel belenézett a szemembe, ami megnyugtatott...
-A csomagodat elvitte a tábor helyre.. - Felelte csendesen, majd megszorítottam a kezét, és tehetlenül feköüdtem. Csak annyit láttam, hogy a fehér köpenyben lévő férfi jön oda hozzám. Rám néz a szemeivel és közli.."Sajnálom az ön gyermeke reggel fél 9 kor meghalt..."
Csak néztem az orvosra ahogy kimondja e szavakat. Mintha egy tőrt szúrtak volna a szívembe... Nem volt erőm sírni, de nevetni se. Beszédhez gyenge voltam... A testvérem karját szorítottam, míg bevittek a kórterembe. Közölték, velem amint jobban leszek kiengednek. Nekem táborba vissza kell menni. Peter, John miatt is.... testvéreimnek tekintettem őket, de most nagyon velük lettem volna, meg Stefivel... Goldwin és Anderson beszólásai nagyon nem hiányoznának. És Matt!? Mit mondok neki? Ha nem veszekedett volna velem két napja nem éreztem volna a fájdalmakat és nem lenne ez... azt hiszem itt a vége én össze törtem... Brendon nem szólt semmit, csak rám nézett és elengedte a kezemet jelezvén, hogy vissza megy közölni a többiekkel mi van.. Remek, nem akarok a középpontban lenni.. már csak ez hiányzott...

Amikor, hoppanált nemsokkal, utána megjelent Jason és csak bámult a szemeivel.. Nem tudtam mit akarhatott... De végül rájöttem... Azt hiszem...Bezárta a kórtermet, és odasétált hozzám.
- Sajnálom.. - ennyit mondott.. - tudok valamiben segíteni!? - Kérdezte, és én bólintottam. Azt akartam, hogy el felejtsem hamar a történteket. Ne tudjam mi volt, mert eme sebek nem gyógyulnak be hamar.. Enyhítse azt a fájdalmat, amit most érzek és erőt adjon, hogy vissza mehessek a többiekhez. Ezeket mondtam neki..

Amit tudott azt hiszem megtett... elment, én meg megléptem a kórházból, mert végülis nem volt sebem, de erőm már volt és gyenge sem voltam. Csak megtört..
Pár óra lezajlás után hoppanáltam a táborhelyhez. Persze, mindenki csendben maradt ahogy megjelentem... Odasétáltam, Reináékhoz nem szóltam semmit, csak a fejemet sütöttem le. Stefani intézkedett és ha jól látom Cia volt a segédje... Cia és Stefi ezek úgy marják egymást mint A Kutya és a macska ha állatok lennének megkergetnék egymás farkát, de mivel nem állatok. Na jó de emberszabású majmok...
- Cia, vissza adhatod nyugodtan a papírt csinálom tovább... - vettem ki barátnőm kezéből, majd néztem, hogy ki van itt és ki nincs itt. Szó nélkül csináltam a dolgomat.
- Reina, Damian kedvesed merre felé lófrál? Megint részeg? - Kérdeztem, felvonva a szemöldökömet, mert nem láttam se őt se Dylant. Na és Matt!? persze, h őt sem láttam mi lesz ebből a táborból előre félek. De inkább jó legyen ezt kívánom. Egy erőltetett mosolyt, csaltam az arcomra.