Mia

- Nem tudom Stefi, talán mert kalandra vágytam. Mi a fene... - Néztem és hallgattam volna barátnőmre, de nem tud beszélni Cia... mérgelődtem mikor a kelések jöttek ki. Elég haragos voltam ahhoz, hogy farkast öltsek és egy mozdulattal át is változtam egy szép aranybarna nagytermetű farkassá, és néztem a farkas szememmel Ciára, és morogtam. Nem tudom miért csináltam ezt, de talán így kevésbé fog tovább kínozni. Nem törődtem a lánnyal, megfogtam magam ellőktem, nagy erővel és elfutottam a sellőtóhoz. Mostanában oda járok gondolkodni csak azért  hogy ne beszéljek senkivel. Mióta a született gyermekeimet is elvesztettem, eléggé lelombozodtam és talán Jason egy utánpótlás és az a baj beleszerettem. Nem fogok, átkokat szórni mardekáros módra, az nem az én kenyerem.  Visszaváltoztam, majd visszaindultam egy sóhajjal a többiekhez. Na jó. Megálltam az egyik fa mögött figyeltem, a két lányt, majd fogtam magam és kimondtam suttogva a varázsigét:
- Faber Labrum! - Ennek hatására egy láthatlan kar jelent meg éreztem is de ők nem látják. Elraktam a pálcát, maíjd néztem a két lányra.
- Szerintem, eleget veszekedtünk nem? Te Cia szüntesd meg légyszíves a varázsigéket. Kérlek. - Gügyőgtem kedvesen barátnőmnek, majd Stefaninak csináltam egy Finitét, és közben Cia farmerjának a cipzárját, meg a gombjával szarakodtam és hopsz leesett. Úgy tettem mintha semmi sem történt volna, kicsit kuncogni kezdtem.

- Te.. nem akarlak megbántani, de anyukád rossz helyen vásárolta a farmeredet, sezrencse hogy nem SVK-n eset le... - Mondtam Ciának, nevetve.

Patricia

Megnézem mi ez a rendbontás a fenyvesek között, majd szépen visszamegyek a klubhelyiségbe és akik csak egy nyikkanással is zavarna merik majd a napomat, mindet bezárom egy wc-be. Nem is én. Majd szerzek valakit, aki megcsinálja helyettem. Hiszen, mint azt már megmondták én úgysem végzek piszkos munkát. Ma pedig kedvem sincs hozzá, így nem okozhatok senkinek sem csalódást. Szóval sietek, de ez a két esztelen tyúk nem. Miért érnek ezek ennyire rá? Lábaim egyszer csak táncba kezdtek és szinte már önálló életet éltek. 

- Melyik idióta nyomorék csinálta ezt? - sipítoztam és próbáltam erőtvenni magamon, hogy abbamaradjon ez az idétlen cirkusz, melynek főszereplője én vagyok. Mikor végre megszűnt az átok hatása, gyilkos pillantásokat löveltem a két lány felé.

- Egyszer még ezért megöllek titeket. Nem is egyszer. Majd most. Az iskola területén kívül vagyunk. Itt egyenjogúak vagyunk, itt már nektek sem kell a tanárok seggét kerekre nyalni - jegyeztem meg undorodva, majd vékony ujjaim között forgatni kezdtem a pálcát és azon gondolkoztam, melyikük milyen átkot érdemel. Stefani mondatára azonban megsemmisülve meredtem magam elé. Én szeretek ilyen lenni. Soha nem fogok megváltozni. Itt az ideje meggyőznöm magam, hogy Deniel nem azért ment el, mert megunt.

- Kössz - jegyeztem meg gúnyosan, majd lemaradtam tőlük és lassan haladtam mögöttük, hogy beszélgetésüket még hallhassam. Túl kellene tennem magam ezen. De előtte még mind a ketten megbűnhődnek. A szavakat csak suttogtam, meg ne hallják:

- Densaugeo! Confundo! - küldtem Stefani felé a fognövesztő és zagyváló átkot, majd pálcámmal Worren felé pöccintettem és a lány arcán undorító kelések nőttek, majd hogy ne járjon annyit a szája nyelvét az ajkához ragaasztottam. 

- Nagyon jó. Az egyik nem tud beszélni, a másik meg két ember helyett is tökéletesen elég hülyeséget tud elpofázni. Szóval, csak, hogy tudjátok, pálcákat lehet eldobni, ugyanis minden bűbáj, kivéve a Finite, rajtatok fog érvényesülni - mondtam angyalian mosolyogva és tovább indultam.

- Szívás gyerekek...

Stefani

- Igazad van. 10pont a Mardekártól mert felkeltél. - Húztam gonosz mosolyra ajkaim. Pedig ma egészen kedves vagyok. Nagyon látszik rajta ,hogy minden pillanatban azt várja mikor átkozom meg. Hát nem most fogom, inkább mikor nem számít rá. Rögtönzök majd egy kicsit. De most unalmas lenne. Minek úgyis számít rá.
- Nem csak azt hiszem, hanem én is vagyok. És nyugodtan kitehetlek. Igaz Mia? - Még mindig nem vettem le ajkamról a rosszat sejtető mosolyom ,kék szemeimet pedig Cia szürke szemeibe fúrtam.
- Te olyan vicces vagy. Mindjárt megszakadok a nevetéstől. - Húztam lefelé számat. - Tudod én nem te vagyok, hogy bárkit is elüldözzek, mint például Dent, hanem aki vonza az embereket. Tudod ez pont az ellentéte. - Tettem egy hirtelen mozdulatot ,mintha pálcáért nyúlnék, hát persze ,hogy nem kellett csalódnom.

- Brávó! Brávó! - Szakadtam a nevetéstől ,miközben Ciának tapsoltam. Szerintem egyszerűen borzalmas táncos. Mi van? Mia megcsalta Mattet? Hah.
- Ügyes vagy. Habár nem. Matt egész jó fej. Miért csaltad meg? Pedig még Brendon is imádja. Na nembaj lesz egy meleg párunk. - Nem gondoltam volna ,hogy pont Mia csalja meg a barátját. Ez azért sokkolt.

- Te Goldwin ne oszd már a nemlétező eszedet. Inkább menjünk az erdőben. - Indultam el ,magam mögött hagyva a két másik lányt...

Mia

- Mióta? Mióta Cica? Azóta hogy nem a Roxfortban tanultam ezt meg és elszoktam Járni Jasonhöz, hogy segítsen. Apropó jut eszembe, közölte hogy meghívhatlak titeket egy bál félére,  farkas bál lesz... ti lesztek a főfogás... - Mondtam nevetve, majd elővettem a pálcám na most van véged Anastacia... Egy mozdulattal  megfogtam és táncoltató bűbájt adtam a lánynnak. Jó mi? Még elnézném, hogy a koreográfiát, csinálja.

- Egyébként, jó táncos lennél, hogyha nem gyorsulnának a lábaid be. Imádom ezt csinálni. - Súgtam oda barátnőmnek, Stefinek majd míg táncol, gondolkozom mit csináljak. Nem biztos, hogy jó ötlet elmondani... Egy próbát megér. - Megcsaltam Mattet.Jasonnel.. A vérfarkasos cucc csak egy kitaláció, volt hogy Mattett lerázzam. egy jó ideje együtt vagyok vele... - Fejeztem be a mondatot, majd leállítottam a táncoslábú miss babát. - Untam a trappolásodat. Figyelj, elmondom neked is. A vérfarkasos cucc hazugság volt. Egy ideje, együtt vagyok Jasonnel, és fülig beleszerettem. Matthiast akartam lerázni vele. Na mindegy, menjünk már a rengetegbe, hideg van és a fagy meg az erős szél előtt vissza akarok érni. - Mondtam ingerülten a lányoknak.

Patricia

Szemforgatva hallgattam, ahogy a két fontoskodó tyúkeszű liba levonogat pontokat a házamtól. Majd visszaszerezzük. Mi nekem ötven pont? Megemlíteni ugysem meri senki, vagy a szememrehányni, hiszen félnek, hogy még az utolsó hajszálat is leátkozom a formátlan, mutáns fejükről. 

- Worren - küldtem felé egy angyali báj vigyort, de pálcámat úgy kellett combomhoz szorítanom, mert félő volt, hogy valamelyik pillanatban lenyomom pálcámat a Hugrabugros száján. - Alig várom. Tudod mi a baj, csótánykám? Hogy nem tudod még használni sem a tiltott átkokat - kacsintottam rá a lányra, majd pálcámat nadrágom farzsebébe bujtattam. Túl messzire nem tettem volna, hiszen Stefaniban soha nem fogok megbízni. Ki tudja melyik pillanatban fog megátkozni. Tőle jobban tartok, mint Worren üres és idétlen fenyegetéseitől. 

- Még valaki szeretne pontot levonni? Esetleg azért, mert ma elfelejtettem kisminkelni magam, vagy mert a hajam egyenes? Esetleg, mert nem a fekete övem van rajtam? Még valami csodás baromság, amivel megszépítitek a napomat? - kérdeztem irónikusan és figyeltem, ahogy az erődőről beszélgetnek és a Tekergőkről.

- Worren, akkor miért kell itt rontanod a levegőt? Rég nem érdekel, hogy hány vámpírt zabálsz meg reggelire. Szólj, ha végre bizonyítékot is feltudsz mutatni. Nem tudom egy diák és egy vérfarkas mióta eszi meg a vámpírokat. Ezt szétkürtölöm az iskolában és közröhej tárgya leszel - köptem megvetően a hugrabugrosnak, majd griffendéles barátnőmhöz fordultam. 

- Stefani, mielőtt azt hinnéd, hogy te vagy itt az adjon isten, el kell, hogy keserítselek. Nincs jogod kitenni - arcomra nyugalmat erőltettem. 

- Félni - forgattam meg szemeimet. Nem félek a nyulaktól, amiket szétszórtak a Rengetegben. És, hogy miért kell félni tőlük? Mert rózsaszín masnit kötöttek a nyakukba. Rémálmomba se jöjjenek elő, főleg ne, ahogy Stefani meg Worren sétáltatják őket. Stefanit három percen belül megfojtom, ha nem képes eldugaszolni a hatalmas pofikáját. 

- Figyelj, szólj már ennek a D betűs pasidnak, hogy neveljen meg. Vagy majd én megmondom neki, hogy szedjen rándba. Ha még nem üldözted el magad mellől. Na, induljun kel, mert látni akarom azokat a rettentően ijesztő szörnyeket- suttogtam a két lánynak rémisztő hangon, ahogy közöttük előre furakodtam. 

Stefani

Steff

- De igen, hátat fordítok. - Most átkozom halálra. Képes az udvar közepén jelenetet rendezni? hatodikosok vagyunk a Mrlinbe már. - Most azonnal tegyél le. - Rántottam volna én elő a pálcám ,de kiesett a taláromból. Még ,hogy én nem köszönök neki? Az csak egyszer történt meg. De ő azóta hozzám sem szól. Komolyan az a baja ,hogy másokkal barátkozok? Hát igen őt mások nem viselik el. Ennyit erről.
- Rendben majd én választok új tekergőket, akiknek nem savanyodik meg a töklé a szájukba. - Kiabáltam utána ,miután leejtett a földre. Komolyan megátkozom.

- Hoppá, tényleg... 20 pont a Mardekártól ezért a kis afférért. - Léptem oda hozzájuk. Hehe. Idén is a Grifinek kell nyerni ,épp ahogyan tavaly is. - Szégyent hozol Malazárra. - Vetettem oda Ciának. - Én nem félek. - Na jó talán egy kicsit ,de azt sem tudom mitől kéne.
- Képzeld van új pasim. David a neve ,ja nem is... Dominic. - Hoppá, hát ez jól jött ki ,na nem baj. - Na szóval akkor neked nincs bajod? Miss pálcikalábnak pedig feltűnési viszketegsége van. - Beszéltem Miával mintha Cia ott sem lenne...

Mia

- Ne azt,  a másikat... - Álmodtam, és fél fülel Patricia kiabálására lettem figyelmes. Mostanában túlhajszolom magam és kellene erőt gyűjtenem. Túl sok vámpírt végeztem ki, ez már a hobbimmá vált.
- Héé. csajok köszi, miért ne hasonlítana hozzám? Talán mert keveset vagyok az iskolában. Nos ha igazán kíváncsiak vagytok mit is csinálok minden délután és egész éjszaka elmondom nektek. De tedd le Stefanit, mert én fogom rád küldeni a tiltott átkot. - Sziszegtem a barátnőm arcába. - Két napja újszülött vámpírokat végeztem ki és a vérük egyszerüen isteni volt. És nem tudok leállni a gyilkolászással. - Mondtam idegesen forgó szemekkel Stefaninak, meg Ciának. Nincs kedvem lelkizni erre meg nekem jön?
- Kicsim, Oda figyelnék, de sajnálatos módon te vagy a vak. Nem én. Még egy rossz szó és a barátnőmtől is levonok pontot a Prefektusi hatalmamnál fogva. - Mutattam a jelvényre, remélem elfelejti hogyha én szolgálatban vagyok akkor tisztelettel beszéljen velem. Istenem, szemtelen kölykök.

- Menjünk ki a rengetegbe, állítólag valalmi új lényt hoztak be Legendás lényekre de senki nem nézheti meg. Egyszer a Prefike is megszegheti a szabályt, főleg hogy van rá engedélye, hogy etesse az "ismeretlen" lényt. - Vigyorogtam a lányokra, majd előkaptam a pálcámat, és nem tudom ki lesz benne. - Nos? Féltek? - Kérdeztem tőlük...

- Hja, és Stefani nekem ha bajom lenne tudod, hogy elmondanám de ha éppen tudni akarod, majd elmondok még valamit. De nem most. - Elindultam, az udvar felé, az ajtónál, vagy kapunál megálltam és biccentettem, hogy most jönnek e.

Patricia

Arcomon a jól megszokott érzelemmentes álarcommal szeltem át a hatalmas iskolát. Félre értés ne essék. Mások azért rohangálnak a folyosókon, mint a vadbarmok, mert keresnek valakit. Hát én nem futkározok senki után. Főleg nem azok után, akik meg sem érdemlik. Ideges voltam. Punnyadt napjaimon az ilyen embereket szoktam kilométerhiányosnak titulálni és mikor kéznél van egy-egy rakéta, még a bokájukra is ragasztom egy egyszerű bűbájjal. De aki engem szólna meg, biztos, hogy akkor nyitotta ki a száját utoljára. Ennyit erről. 

- Most mit akarsz? - förmedtem rá Stefanira a kelleténél indulatosabban. - Mi bajom van? Érdekel? Te - üvöltöttem a lány képébe, aki már indult is vissza a társaságához. - Na idefigyelj, ameddig én beszélek hozzád, nem fordíthatsz hátat nekem - hisztiztem miközben előkaptam pálcámat és Stefani hamarosan fejjel-lefelé lógott előttem az udvar közepén. 

- Amikor csak szembejössz a folyosón, kikerülsz. Ha reggelikor köszönök, te csak elfordulsz. Ha odamennék hozzád, lelépsz másokkal. Mondjuk Griffendélesekkel. Hát boccs, ha én nem mutatkozok mindenféle griffendéles agyatlan sörényes barommal. Veled kivételt tettem, de Te nem vagy kíváncsi rám. Ennyit erről. Ne hasonlíts Worrenhez. Azt se tudom mi van vele. De menjél szerezz Tekergőket, akikkel mostanában mindent megbeszélsz - köptem gúnyosan, majd végetvetettem a varázslatnak és befelé indultam.

- Worren nyisd már ki a szemed - kiabáltam rá a lányra, akinek nagy erővel nekiütköztem. 

Stefani

Éppen pár évfolyamtársammal beszélgettem az udvaron, jó a fele, na jó mindegyik fiú ,de mi azzal a baj? Na szóval épp velük beszélgettem és tényleg nem volt semmi komoly ,amikor Ciát pillantottam meg. Ideje lenne most már elkapni. Na nem ,mintha annyira ragaszkodnék hozzá. De mégiscsak tekergő. Na jó azért ragaszkodok.
- Na jó ,akkor most szépen elmondod mi bajotok van velem. Miért kerültök Miával mióta ideértünk. Nehogy azt mond ,hogy nem teszitek ,mert megőrülök. - Léptem oda Cia elé akinek már megint valami baja van. Mióta az iskolában vagyunk szinte nem is láttam őket és ha beszéltem is velük ,akkor is ridegek voltak ,mint a jégcsap. A táborba még semmi bajuk sem volt. Mit is csináltam ott? Hú de rossz a memóriám ,de most tényleg.
- Hé, hozzád beszélek. A táborban csináltam valamit? Jó tudod mit? Nem is érdekel. Ha arra se vagytok képesek ,hogy elmondjátok akkor ennyi. Nem kötelező nekünk beszélgetnünk. - Vetettem oda neki egy grimasszal és inkább otthagytam és visszaléptem a többiekhez.