Mia

- Nem tudom Stefi, talán mert kalandra vágytam. Mi a fene... - Néztem és hallgattam volna barátnőmre, de nem tud beszélni Cia... mérgelődtem mikor a kelések jöttek ki. Elég haragos voltam ahhoz, hogy farkast öltsek és egy mozdulattal át is változtam egy szép aranybarna nagytermetű farkassá, és néztem a farkas szememmel Ciára, és morogtam. Nem tudom miért csináltam ezt, de talán így kevésbé fog tovább kínozni. Nem törődtem a lánnyal, megfogtam magam ellőktem, nagy erővel és elfutottam a sellőtóhoz. Mostanában oda járok gondolkodni csak azért  hogy ne beszéljek senkivel. Mióta a született gyermekeimet is elvesztettem, eléggé lelombozodtam és talán Jason egy utánpótlás és az a baj beleszerettem. Nem fogok, átkokat szórni mardekáros módra, az nem az én kenyerem.  Visszaváltoztam, majd visszaindultam egy sóhajjal a többiekhez. Na jó. Megálltam az egyik fa mögött figyeltem, a két lányt, majd fogtam magam és kimondtam suttogva a varázsigét:
- Faber Labrum! - Ennek hatására egy láthatlan kar jelent meg éreztem is de ők nem látják. Elraktam a pálcát, maíjd néztem a két lányra.
- Szerintem, eleget veszekedtünk nem? Te Cia szüntesd meg légyszíves a varázsigéket. Kérlek. - Gügyőgtem kedvesen barátnőmnek, majd Stefaninak csináltam egy Finitét, és közben Cia farmerjának a cipzárját, meg a gombjával szarakodtam és hopsz leesett. Úgy tettem mintha semmi sem történt volna, kicsit kuncogni kezdtem.

- Te.. nem akarlak megbántani, de anyukád rossz helyen vásárolta a farmeredet, sezrencse hogy nem SVK-n eset le... - Mondtam Ciának, nevetve.