Patricia

Hatalmas bőröndömnek valószínűleg elég lett volna egy aprócska fehérnemű is, hogy az oldalán lévő két csatt felmondja a szolgálatot, és az összes bepakolt, gyönyörűen összehajtogatott ruhadarabom, London szürke utcájának macskaköves járdáján végezze. Természetesen csak a leg életbe vágóbb dolgokat pakoltam be, de ebbe az egész szobám beletartozik és természetesen kedves pálcám, ami ha nincs velem, úgy érzem, hogy letépték a karomat. Na jó, ez enyhe túlzás, de valjuk be, hogy a pálcám nélkül nem vagyok képes még egy teát se főzni. Nem mintha eddig bármikor szükségem lett volna rá, hogy magamnak forraljak vizet. Mindig ott volt a házvezetőnőnk, aki egyet csettintettem és kiszolgált. Kár, hogy ő nem fért bele a bőröndömbe. 

Egy sivár, keskeny utcán haladtam végig. Amíg nem volt muszáj, nem fanyarodtam rá mugli eszközökre. Undorítóak, és most mégis kénytelen leszek két héten keresztül elviselni a nyomorék életmódjukat, mert Miami nem éppen a varázsló társadalom központja. Drága barátnőm viszont már egy ideje azzal nyúz, hogy ide el kell látogatnunk. Ráadásul együtt. Azzal még nincs is baj, mert már megszoktam, hogy a fél életünket együtt töltjük. De miért nem utazhattunk volna Hopp porral? Mert Miamiban senkinek nincs szüksége kandallóra. Hopponálni meg nem lett volna okos ötlet, hiszen éppen a napokban buktattak meg legalább századszorra a vizsgán, mert a vizsgázónak társas hopponállás közben véletlenül elhagytuk a lábát, a kezét, vagy legutóbb a két füle maradt a vizsgaközpontban. De Merlinem, egyszer nekem is meg kell tanulnom hopponálni. Kár, hogy azt mondják, nem áldoznak fel több vizsgáztatót. Így most mehetünk ezzel a repülő vasmadárral. Nem is biztonságos, anyám szerint ezek folyton lezuhannak. De hát, amit anyám ellenez, azt csak azért is kipróbálom. 

Miután leadtam a csomagjaimat, bizalmatlanul méregettem a méretes üvegablakokon keresztül a repülőgépet, ahova körülbelül félórán belül szándékoztam felszállni. Azért érdekes fordulat, hogy egyszer sikerült időben odaérnem valahova, bezzeg akkor Reina lemarad róla. Ideérhetne már. Egyedül nem fogok elutazni merlin háta mögé. 

A közeli tükörben még egyszer végig néztem magamon.Egy szürke sapka féloldalasan simult fejemre, alóla aranyszőke hajzuhatagom hullámos fürtökben omlott hátamra, és fufrumból néhány rakoncátlan tincs  minduntalan ezüstszürke szemeimbe hullt. Egy mélyen dekoltál, rövidujjú inget, hozzá pedig ugyan csak fényes anyagból készült szürke selyem szoknyát viseltem, ami aligha ért a combom közepéig. Ahogy magamat vizsgálgattam, egyszer csak egy barna hajú lányt láttam meg kezében csomagjaival. Alig hogy három napja utoljára láttam, de ahogy felé fordultam, rózsaszín ajkaim széles mosolyba húzódtak és ahogy közelebb ért nyakába vetettem magam.

- Sziaaaa - sikítottam fülébe. - Azt hittem már nem is jössz. Tudod, meg kellene beszélnünk pár dolgot az utazással kapcsolatban. - Féloldalasan a gép felé sandítottam. - Biztos azzal fogunk utazni? És belegondoltál? Két hétig semmi mágia, semmi varázslás, se seprű, se házicselédek. Csak mi ketten és Miami nyüzgő utcái, amik csak ránk várnak - villantottam ki hófehér fogsoromat. Még mindig nem voltam benne biztos, hogy én felülök-e a repülőre.