Patricia

Elgondolkozva tanulmányoztam tökéletesen manikűrözött körmeimet, miközben Reinát hallgattam.

- Barátnéink egész biztosan örülnek, hogy a két diktátor végre szabadságot vett ki - nevettem fel gunyorosan. - A fejem tenném rá, hogy Worren az egész szünetet ágynak esve fogja tölteni, de nem betegség miatt. Kuk meg, ki tudja milyen mugli baromságokkal tölti az idejét - vontam vállat érdektelenül. Nem sok sárvérű volt, akit hajlandó voltam megtűrni a közvetlen környezetemben, anélkül, hogy az utolsó szál hajukat is leátkoztam volna a fejük tetjéről. Stefani azonban élvezhette ezt a megtiszteltetést. Nem mintha Worren jobb lett volna bármivel is. Csak éppen félvér volt. Az állandó szóvitáktól eltekintve, vele is egész jól megfértem egy teremben.

Ebben a pillanatban meghallottam telefonom irritáló csengőhangját. Ez volt az egyetlen mugli készülék, amit hajlandó voltam eltűrni. Ha azt vesszük, még hasznos is, ugyanis az illető, akivel beszélünk, nincs ott velünk, így tök simán azt hazudok neki, amit akarok. A kijelzőn ott villogott Dylan képe. 

- Na, Dylan tökéletesen tud még mindig időzíteni - morogtam orrom alá, majd megköszörültem torkomat, és ellazítottam arcizmaimat. Miután felvettem Dylan hívását, kihangosítottam a beszélgetést. Pillantásomat mélyen barátnőmébe fúrtam és úgy kezdtem beszélni. 

- Szia Dylan.

- Hali Ciuka, mit csinálunk ma este? Arra gondoltam...

- Péntek van? - kérdeztem szemöldök ráncolva, és ezidáig minden péntek estét együtt töltöttünk. Négyesben. Reináékkal. Legalább nem csak én vagyok bajban. Ez a gondolat egy magabiztos mosolyt csalt arcomra. Láttam barátnőm arcán, hogy ő is teljesen tisztában van vele, hogy mit jelent a péntek este kifejezés. 

- Damiannal foglaltunk asztalt a Royal's-ba. Szóval, úgy gondoltuk, hogy mivel azt mondtad Reinával ma vásárolgatni fogtok, aztán pedig masszíroztatni mentek, találkozhatnánk ott. Nyolckor?

Nagy csend állt be a beszélgetésbe. 

- Figyelj Dylan, az történt, hogy Reina és Én... itt ragadtunk az áruházban. Rengeteg új üzlet nyílt, és még csak most megyünk be a másodikba. Egy fehérnemű üzletbe - bólogattam Reinának. - Szóval, nem fogunk odaérni.

- Fehérnemű üzlet? Hol vagytok? Damian azt mondja, szívesen végig nézné, ahogy Reina próbálgatja estére a szerepjátékos szerkókat. És én sem vagyok ezzel másképpen - látnom sem kellett, hogy magam előtt lássam azt a kaján vigyort az arcán, amibe még én is képes voltam belepirulni. 

- Ide nem jöhetnek be férfiak - "Reina, segíts" tátogtam barátnőmnek.

- Akkor csak mond a címet, bemászunk az ablakon. - A háttérben lehetett hallani Damian röhögését is.