2011. január 21., péntek

Reina

 - Aljas rágalom! Mikor Damian velem van, akkor igyekszem moderálni magam, mert ha nem, akkor nagyon morci lesz azt meg nem szeretem. – nyújtottam rá a nyelvemet.

Pár órával később álmosan pislogva dobtam arrébb a selyempárnát. Pár percig még kómásan nézelődtem, aztán én is feltápászkodtam a puha ülésből.
A szállodáig vezető út szinte fárasztóbb volt, mint az egész repülés. A sofőr annyit pofázott, hogy már azt tervezgettem, hogy milyen átkot is küldök rá. De azért néha benyögtem egy „értem”-et vagy egy „aha”-t. Egyébként meg tökéletesen elbeszélgetett magával, nem kellettünk oda mi. Csak nem értem miért én fizettem neki, mikor ki kellett szállnunk, mivel szerintem nekünk járna jutalom azért, amiért képesek voltunk elviselni 20 percen keresztül. Utálom az ilyen szörnyen túlbuzgó embereket. Idegesítőek.
Míg Patricia azzal volt elfoglalva, hogy elkérje a szobakulcsunkat, addig én felküldettem a csomagjainkat a szobához.
 - Mégis, hogy tartott eddig, hogy egy kártyát kikérj? Mindig is tudtam, hogy a meggyőző képességed csak addig terjed, hogy a hímneműeket lenyűgözd, de hogy ennyire képtelen vagy kommunikálni az azonos nemű társaiddal, az hihetetlen… - húztam gúnyos mosolyra ajkaimat, miközben kikaptam a kulcsot a kezéből.
Mikor felértünk a szobába körbe néztem, aztán elhúztam a szám.
 - Lehet, hogy mégis az elnöki lakosztályt kellett volna kérnünk, nem? – kérdeztem, miután befejeztem a konyha tanulmányozását. Nem értem minek az ide. Ha már valaki egy ötcsillagos szállodába megy, akkor nem fog magának főzni. Röhejesek ezek a muglik, de tényleg. Ledobtam az egyik ágyra fekete retikülömet, majd én is kisétáltam az erkélyre. Csípőmet nekidöntöttem a korlátnak, úgy pillantottam legjobb barátnőmre.
 - Valószínűleg. – vontam vállat unottan. – Mehetünk vásárolni, apám már úgy is panaszkodott, hogy nem tud mit kezdeni a vagyonával. Majd én megoldom. – vigyorodtam el. – Cameron még a múlt héten átváltott egy szép összeget a mugli pénzre. – Fogalmam sincs mi értelme mocskos papírdarabokkal fizetni. – fintorodtam el, majd a szememre toltam a napszemüveget és leültem Cia napozóágyának végébe.
 - Szerinted mit csináltak most a többiek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése