Kényelmesen hátra dőltem a székben, majd megkerestem a biztonságiövet. Arcomon már nem látszott, hogy bármennyire is tartanék a repüléstől, csak kezem tétova mozdulatai árulhattak el és tenyerem, melynek finom barázdáiban egyre több izzadságcsepp gyűlt össze. Lábaimat keresztbe fontam, majd fejemet abba az irányba fordítottam, amerre Reina pillantgatott. Telt ajkaim gunyoros vigyorba húzódtak szavait követően.
- Te mindig úgy csinálsz, mintha szingli lennél. És különben is, két hétig szabadok vagyunk. Dylannek és Damiannak semmiről nem kell értesülnie, ami Anglia határain kívül történik - mondtam pimaszul és a stewardess tálcájáról levettem két pohár pezsgőt, majd az egyiket barátnőm kezébe nyomtam, sajátomba pedig belekortyoltam és én is jól láthatóan végig mértem a pár sorral előrébb ülő, férfit.
Néhány óra elteltével fáradtan konstatáltam, hogy túl éltem a repülőutat. Jól esett felállni a helyemről, és kinyújtóztatni elgémberedett végtagjaimat. Miután visszaszereztük bőröndjeinket, az utca felé vettük az irányt és az első taxit leintettük. A sofőrünk egy fiatal, helyi srác volt, aki elmesélt mindent a városról, amit tudni érdemes lehetett egy túristának, de sajnos azt is, amire egyáltalán nem is lettünk volna kíváncsiak. Miután fél órája már be sem állt a szája, csak unottan megforgattam szemeimet, elszakítottam tekintetemet az épületekről és Reinára néztem, mintha csak azt akarnám sugallni neki: "Hadd átkozzam meg. Csak egy egészen kicsit". A srácnak szerencséje volt, ugyanis a következő szálloda, már a miénk volt. Mint a villám úgy pattantam ki az autó hátsó üléséről, és fehér bőröndömet magam után vonszolva sétáltam Reinával a nyomomba a recepciós pulthoz.
- Jó napot - támaszkodtam fel a pultra, majd hosszú műkörmeimmel türelmeltenül kopogtatni kezdtem a hideg márvány pulton. Percekig kellett várakozni, mire egy nő hajlandó volt letenni a telefont, és figyelmét rám irányította. Gyűlőltem ha megvárattattak. Haza felé azt hiszem írok pár kellemetlen bejegyzést a Vendégkönyvükbe.
Rövid idő múlva, már az emeleti lakosztályunkban járkáltam fel-alá. A teraszra érve, hanyagul elhevertem az egyik napozó ágyon, és lábamról lerúgtam a tíz centis magassarkút. A kilátás egész kellemes volt, ugyanis ha kimentünk a teraszunk a tengerre nézett, ami nem lehetett messzebb 20 méternél.
- Rei, én már előre látom, hogy tartalmasan fog eltelni ez a két hét - rebegtettem meg pilláimat ártatlanul. - Szóval, mit csinálunk ma? Bemehetnénk a városba szétnézni. Biztos van egy két jobb üzlet is. És a város tele van pasikkal - húztam pimasz mosolyra számat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése