Reina

 - Édes, drága anyucikám… Hidd el kérlek, hogy 17 évesen nem lesz semmi bajom Miamiban. Meg tudom védeni magam érted? – pislogtam anyámra angyalian. Már vagy húsz perce azt szajkózza, hogy sokkal jobban érezné magát, ha mondjuk Damian velünk jönne. Hogyne! Még csak az hiányzik, hogy Miamiban is megmondja nekem, hogy kivel beszélhetek szerinte és kivel nem. Egyébként meg szórakozni megyek, amibe khm… sok minden beletartozik, amit Damiannek nem kéne látnia. Szóvaaal, nem jöhet. Nekem viszont mindjárt indulnom kell.

 - Anyuci, indulnom kéne…. – csicseregtem. Épp ekkor libegett be a szobába Kiara. Képtelen voltam elfojtani egy fintort, mire anyám szúrós szemmel nézett rám.

 - Nem vagyok biztos benne, hogy Reina elég felelősségteljes ehhez. – mondta negédesen mosolyogva.

 - Én viszont biztos vagyok benne, hogy neked semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok és mit nem. – sziszegtem vissza.

 - Anya, te is tudod, hogy hiába aranyvérű az a lány, elég romlott. – magyarázott a nővérem. Merlinre!

 - Kiara, mi lenne ha nem ítélkeznél úgy, hogy te is egy kegyetlen nagy kurva vagy?! – kiáltottam fel kétségbeesetten. Anyám már épp nyitotta a száját, hogy valami „ejnye-bejnye” szöveget vágjon hozzám, de mielőtt megszólalhatott volna megragadtam a bőröndjeimet és hopponáltam. Már kezdtem megijedni, hogy elrontom az úti célt, ilyen síkideg állapotban, de szerencsére a várt helyen landoltam. Miért is rontottam volna el? Hiszen én vagyok Reina Anderson. Elvárható, hogy ez is tökéletesen menjen. És megy is. Nem úgy, mint drágalátos Patricia barátnémnak, aki imádja veszélyeztetni a vizsgáztatók testi épségét. Mondjuk, ha nem sikerült volna elsőre, akkor inkább haza se mentem volna, hiszen a megszokott Kiváló helyett, V-t kaptam mágiatörire. Hihetetlen szégyen.  Az pedig, hogy nem lettem iskola első, már mindennek a határa. Kezdtek szétcsúszni és egyre jobban hasonlítani Patriciára. Még csak az hiányzik… jesszus, még rágondolni is rossz. Muszáj megtartanom a tökéletes aranyvérű lány látszatát. Azt pedig, hogy miket művelek a szabadidőmben… nos, arról nem kell mindenkinek tudnia. Cia már épp eléggé elrontotta a hírnevét. Csak a Goldwin név menti meg a hivatalos kurva jelzőtől. Szörnyű.

Még egyszer utoljára végigsimítottam mogyoróbarna tincseimet, lesöpörtem a nem létező port mélykék selyemblúzomrúl és fekete miniszoknyámról, majd kék, tűsarkú szandálomban odatipegtem a tükörben magát bámuló barátnőmhöz. Mikor a nyakamba vetette magát, cseppet meginogtam, de végül sikerült megállnom a saját lábamon.

 - Neked is szia. Kicsit túl vagy pörögve, nem gondolod? – megengedtem magamnak egy laza mosolyt, aztán szememet a bejáratra szegeztem. Előhúztam fekete retikülömből a jegyeket, aztán karon ragadtam Patriciát és elkezdtem húzni.

 - Ne pánikolj már. Végre egy kis szabadság. Se anyám, se Kiara, se Damian, se Darren… - sóhajtottam fel vidáman, majd csókot dobtam a biztonsági őrnek.

 - Na, gyerünk. – odaadtam a jegyeket a nemtudomminek aki, a röggen cuccnál állt, aztán átléptünk a mini kapunk.

Tíz perccel később kényelmesen nyúltam végig az első osztály egyik puha ülésén. Összeborzoltam egy kicsit a hajamat, majd a számba nyomtam egy szem epret.

 - Végre megszabadulunk egy kicsit Angliától… - motyogtam, majd kacér pillantást vetettem a pár sorral előrébb ülő pasira.

 - Jajj, annyira hiányzik a szinglik élete… - nyögtem fel játszott szenvedéssel, azt kényelmesen hátradőletem.