Reina

Gyilkos pillantást küldtem Mia felé, amikor egy rendkívül kényelmetlen témával rukkolt elő. Csodálatos. Még jó, hogy neki nem mondtam túl sok mindent a saját életemről. Ha Cia terhességét kikotyogta, még képes lenne azt is szétkürtölni, hogy van egy húgom, aki vérfarkas. És ez nem kifejezetten rám nézve lenne kínos és megalázó, inkább a családomra. Amint már vagy ezerszer végighallgattam szörnyű szégyen ez egy olyan büszke és nagy múltú családnak, mint az enyém. De ez nem történhet meg, mivel erről csak Stefani tud, és ő sosem árulna el. Legalábbis remélem…
- Ugyan Worren, a te piszkos kis titkaidat nem is tudom kivel kéne közölnöm. Ha elfelejtethetted volna, nekem sokkal nagyobb befolyásom van minden téren, mint neked. Mert te nem vagy más… mint egy mocskos kis sárvérű… na meg persze egy rühös dög. – köptem gúnyosan neki. Lehet, hogy nem gondoltam komolyan, de azt nem igazán tudtam elviselni, hogy ha a legjobb barátnőmet bántják. Ezt senki sem úszhatja meg csak úgy, még az egy másik barátom is. Kiszabadítottam magam Damian öleléséből, ami nem volt egyszerű feladat, mivel észrevette, hogy ideges vagyok megpróbált visszatartani. Miután végre sikerült kiszakítanom magam a karjaiból felálltam, majd bájos mosolyt küldtem Mia felé.
- Nagyon, nagyon könnyen tönkre tehetlek Worren. De te ellenben… egy senki vagy hozzám képest. – ezt olyan hangsúllyal mondtam neki, mintha csak azt közöltem vele, hogy milyen csodásan süt a nap. Ami nem volt igaz, mert az égen vészjósló felhők gyülekeztek. Tehát még az időjárás is a hangulatomhoz igazodik.
- Hemsworth, ezt nem velem kell megbeszélned, hanem Patriciával. Amennyit akar, majd ő elmond neked. De én soha nem árulom el a barátaimat. – közöltem vele, majd gyors léptekkel indultam szőke barátnőm után. Szóval az iskola helyett Roxmortsba megy. Rendben. Észrevétlenül haladtam mögötte, majd mikor felismertem az úti célunkat dühösen felszisszentem, de tovább követtem Patriciát. A Szellem Szállás. Na, meg Dankey gyűrűje. Minek az neki?! Hiszen most itt van neki Hemsworth, aki szereti és minden kívánságát lesi. Összeszorítottam a fogaimat, majd Cia mellé léptem.
- Szóval még mindig nem léptél túl rajta. – ez nem kérdés volt, inkább megállapítás. Bár a hangom teljesen nyugodt volt, legszívesebben szidtam volna barátnőm hülye fejét, mert nem képes elfelejteni azt a barom Dankeyt. Bár… az első szerelem pótolhatatlan és ezt nekem is el kell fogadnom…