Steff
Már éppen lefeküdni készültem mikor pálcámat sehol sem leltem. Köztudott ,hogy nem tudok úgy aludni ,hogy a kis fadarab ne heverne ágyam melletti kis sötétbarna éjjeliszekrényemen. És ez most nem vicc ,így nem érzem magam biztonságban. Hosszú gondolkodás után ,de végüül rájöttem merre is hagytam a kis varázstárgyat. A Teki Szoba hollófekete kanapéján. Oda tettem le. Remek most cammoghatok fel. Semmi kedvem sem volt felöltözködni hiszen ilyen későn már úgysincs egy lélek se a folyosókon ,így csak egy rózsaszín köntöst húztam csipkés hálóingem fölé. Remek dolog volt kuka sötétbe szelni a folyosókat és a lépcsőt. Nem egyszer majdnem pofára is estem. Erre jó a zseblámpa. De hogy is hozhattam volna magammal? Hiszen ahhoz már külön egyetem kell. Nah, mindegy. Végre elértem a szobaajtójig ,mikor beléptem végre világosság fogadott. Nah, meg négy személy. Remek. Igazán jöhettem volna rendes ruhába.
- Halihó. Izé...nem akarok zavarni csupán egy percre ugrottam be. - Próbáltam előadni magam mintha mi sem történt volna. De mikor szemem a három fiúra emeltem láttam ahogy szinte megölik egymást pillantásukkal. Ugyan ezt tette Cia is.
- Veletek meg mi a szösz van? - Kérdeztem miközben pálcámat kezembe tudhattam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése